Jogosan esik rosszul vagy én voltam a hülye?

Ma reggel elég nyűgösen keltem, beteg is vagyok, fáztam is, sehogy nem találtam a helyem. A párom pedig rám ugrott, hogy ő majd felmelegít :) Betakaróztunk, alakult a hangulat, közben igazgattam azért a takarót, hogy ő se fázzon, meg én sem... Később kiderült ez is baj volt. A hagyományos, ő felül, én alul pozitúrát választottuk, úgy hogy a nyakába tettem a lábaimat, jól éreztem magam, élveztem, de helyezkedtem, mozgolódtam, mert reggel ébredés után azért nem veszem olyan könnyen a nyakamba a lábaimat, nem hajlanak olyan könnyen még az izületeim... Közben azért kérdeztem, hogy neki jó-e úgy... Stb. Nekem végül teljesen fájt, nem esett jól, feszült minden a lábaimban, levettem a nyakából, mire felcsattant, hogy nekem semmi nem jó, meg hogy látja rajtam, hogy csak kínlódok, hogy nem élvezem, így neki sem megy, le is kókadt, elment a kedve. Kértem, hogy bújjon hozzám vissza, csókoljon meg, nincs baj, csak a lábam nem bírta úgy, de ő inkább lemászott rólam és durcásan bámult ki az ablakon. Olyan megalázottnak éreztem magam... Egyáltalán nem volt semmi baj, élveztem, sőt akkor kezdtem volna igazán a vége felé járni, szerinte úgy látszott, hogy csak kínlódok és inkább mondjam meg, ha nem akarok szexelni, nem tragédia, nem csak szexből áll a világ... Meg hogy az elején is mindig azt a rohadt takarót igazgattam magunkon... Fázós vagyok amúgy is, beteg is vagyok, fáztam, jéghideg állandóan kezem, lábam, és a reggeli szexért sem ugrok különösképpen, inkább esti párti vagyok, ezt ő is tudja. Persze nem utasítottam el, mert szeretem és vágyom rá, csak nehezebben indulok be reggel.

Most nem beszélünk. Olyan összetörtnek érzem magam. Amúgy is vannak gondjaink. Megalázottnak érzem magam.