Miért van az, hogy a domináns és szubmisszív szerepek kiélése mindig együtt jár a büntetésekkel és a szadizmussal?

A barátnőm szubmisszív és nem mindig büntetem/kötözöm meg, illetve nem alázom meg szóban.

Egyszerűen van néha, h fekszünk a kanapén és hirtelen ötlettől vezérelve mondom neki h hozzon ide ezt azt vagy h kitakarított e már, v főzzön vacsorát. Persze ilyenkor a természetes reakció h "nem", mert ugye nem 24/7 a kapcsolatunk.

Aztán a szemébe nézek egy bizonyos módon, mondom h "most azonnal" és rögtön látja h miről van szó, és egyből ugrik. Már a gondolattól nedves h kiszolgálhat. És így máris "belekerülünk" a D/s játékba.

Néha utálja, hogy így bármire rá tudom venni, számomra meg pont ez a legizgalmasabb az egészben. Persze bármikor szólhat, h most nincs kedve ehhez, de ilyen ritkán van, onnan tudom is, h most depis, és egészen másfajta kényeztetésre vágyik, mint a nádpálca.

Szex közben igényli h irányítsam, és azt teszi amit mondok, itt se kell feltétlenül megalázásra gondolni, csak h akkor van kutyapóz amikor akarom, ill. szex is akkor van amikor akarom, de ha pl. úgy döntök h most ő orálisan kényeztet engem, ő meg nem kap tőlem semmit, akkor ez kifejezetten izgatja, h kihasználom.

De egyébként ő is odavan érte ha büntetem, vagy kötözöm, így általában előkerülnek ezek is, főleg ha kifejezetten előjáték van. Igényli az egyre durvább lelki alázást, a fizikainak van határa, de azt is igényli. Nekem például nincs szadista hajlamom egyáltalán, viszolygok tőle h egy nőt megütni, pofont még sose kapott (hiába akar), de a pálcával már elég jól összebarátkoztam. Meg ő is...

A bilincseket, kötözést mindketten szeretjük, ő imádja a kiszolgáltatottságot, én meg a látványt, meg h bármit megtehetek vele. Nem pontosan ugyanaz az érzés, mint amikor simán csak leteperem és engedelmeskednie kell. Az, h nincs szabadulás egykönnyen, egy más érzést ad neki.

Ez a 2 dolog azért eléggé összeforr sztem. Nem véletlenül BDSM, a legtöbb embernél előkerül mindhárom szókapcsolat, csak nem mindegy milyen mértékben.

Az alárendeltséggel annyira összeforr a megalázás és a nevelés, hogy egyszerűen nehéz elválasztani.

Érdekes maga a szerepjáték is, mert imádja alárendelni magát nekem, de közbe sokszor lusta/nincs kedve csinálni a dolgokat, amiket kérem. Egy idő után unalmassá is válik neki az egész. Semmi izgalmas nincs a takarításban mondjuk. Négykézláb, szobalány jelmezben takarítani egészen más dolog már. Úgy h tudja, a végén vagy jutalom vagy egy jókis büntetés (általában, hehe) várja, egészen feldobja a hétköznapokat. De ez csak egy kiragadott részlet.

Ilyenkor egy kis büntetés egészen új mederbe tereli a dolgokat. Nem zökken ki az alárendelt szerepből. A megalázás ugyan ilyen. De végérvényen, inkább a fantáziáit/fantáziáimat éljük ki ezeken, lévén nekünk mégiscsak szerepjáték ez, habár néha egészen komolyan toljuk.

25/F