Van rá esély, hogy még valaha együtt leszünk? Vagy szerintetek nem jelentettem neki semmit?

Ott kezdődött az egész, hogy több, mint két éve megismertük egymást a neten. Akkor pár hónapig cseteltünk, majd abbahagytuk, mivel nem volt esély rá, hogy találkozzunk. Pár hónap múlva újra keresett, akkor össze is jött egy találka, de összevesztünk és megint nem beszéltünk. Tudta, hogy mikor költözök az ő városába, és így nem lenne távkapcsolat, majd megint ő keresett, randizgattunk és elkezdtünk járni.

Én úgy éreztem, hogy jelentek neki valamit, mert tényleg úgy viselkedett, néha még teljesen fáradtan munka után is eljött, csak hogy lásson. Aztán csak visszább vett, már nem keresett olyan sűrűn, én meg hisztiztem, aztán csak veszekedtünk, viszont ha találkoztunk, akkor nem, akkor azt csináltuk, mint egy normális szerelmespár.

Elég elfoglalt (munka+suli), és azt mondta, hogy legyünk csak barátok, mert nincs ideje egy kapcsolatra, és nem fair velem szemben, hogy ritkán láthatom, meg azt sem akarja, hogy mindig felhúzzam magam ezen. Én nem tudtam megérteni, hogy csak úgy el akar hagyni, aztán azzal védekezett, hogy nem érez többet barátságnál.. Másik nő kizárt, mert bárkit megkaphatna/megkaphatott volna, meg egyébként se az a típus.

Én képtelen vagyok elengedni, mert tényleg rendes volt, és törődött velem. Nem hiszem, hogy szexre ment volna, mert a néhány hónap alatt nem feküdtünk le, holott lett volna rá lehetősége, de mégcsak nem is siettetett. Csak abban reménykedek, hogy egyszer majd megint keresni fog, és újra együtt leszünk, mert nekem nincs szükségem senki másra, csak rá! Vagy nem kéne magam hiú ábrándokba ringatni? Ha nem is számítanék neki, miért keresett meg mindig újra és újra? Holott akármelyik lányt megkaphatná, és nem is vagyok vékony meg csinos. Azt mondta mindig, hogy okos és szép vagyok, nehezen lehet ilyen lányt találni, és büszke arra, hogy vagyok neki. Nagyon fájdalmas ezekre visszagondolni. Mit tegyek, hogy jobb legyen? Első barátom, 20/L