Miért van az, hogy a domináns és szubmisszív szerepek kiélése mindig együtt jár a büntetésekkel és a szadizmussal?

Egyfelől mert ez egy módja a dominancia kifejezésének. Tehát ha ő a domináns fél, szabályok vannak amiket nekem be kell tartanom, ha nem teszem, büntetést kapok.

Ezzel a felettem való hatalmát teszi át gyakorlatba.

Az már csak hab a tortán, hogy mindketten élvezzük a dolgot, hiszen a szubmisszív fél sokszor enyhén (van aki nagyon) mazochista is, tehát a fájdalom bizonyos fajtája afrodiziákumként működik.

És nyilván egy D/s kapcsolat fenntartásához szükség van arra, hogy a domináns fél valóban domináns maradjon, ezért a szumbisszív fél sokszor mint egy gyerek, teszteli a határait. A büntetéssel helyre lehet tenni, illetve -paradox módon- megnyugtatni, hogy minden jó úgy ahogy van, a domináns fél még mindig erős és át lehet adni neki az irányítást. Hiszen végső soron a D/s kapcsolat erről szól: az egyik ember átadja az irányítást a másiknak és akkor érzi magát jól és biztonságban ha a másik valóban erős.

Mert a szub arra vágyik, h megalázzák, a domináns fél pedig alávetett partnert akar. Akivel azt tehet, amit csak akar.

Erre van egy vicc. Mikor a szadista meg a mazohista találkoznak. Mondja a mazohista: üss meg!!!

Erre a szadista: nem!!!

;)

Én a kérdezőtől kérdezném, hogyha ezekkel nem, akkor mi mással tudná kifejezni/éreztetni a domináns szerepét egy szub felett?

A DD/lg illetve egyéb pelenkás szerepjátékok átadhatják ezt, hogy pl. az egyik fél a kiszolgáltatott fél akit pelenkás kislányként/kisfiúként kezelnek a szerepéből adódóan és a másik a domináns (apuka/anyuka), de ezeknél is általában benne van spanking és a megalázás elég erősen.

De mondjuk azért van egy pár olyan szituáció amiben little boy/girl fél erősen szubmisszívnek érezheti magát spanking nélkül is..

Más példát tényleg nem tudnék felhozni ahol ez megvalósítható büntetés és megalázás nélkül.