Olyan férfiak, akik 25 év felett is szüzek, tulajdonképpen miért is vagytok szüzek?

3 ismerősöm ugrott be, aki 23-24 évesen szűz.

1.: Nem túl helyes és nincs túl jó szövege. Szegény szocializálódott jól, sokszor a haveri ugratásokat sem fogja fel és csak néz bambán. Próbálkozott lányoknál, de sosem jött össze neki, max. az első randi. Egyszerűen nem tudja magát eladni, pedig alapvetően jószívű gyerek.

2.: Szintén gyenge szocializálódás, nagyjából a szülei által létrehozott burokban nőtt fel. Egyszer konkrétan megkérdezte, hogy miért jó, hogy barátnőm van... Úgy tűnik, hogy talán még szexuális igénye sincs.

3.: Helyes, normális gyerek. Volt, hogy alakult volna pár csajjal, de egyik sem jött be neki igazán. Megvannak a saját elvárásai a nőkkel szemben, inkább belső, mint külső dolgokban. Nem izgul igazán a dolgon, úgy van vele, hogy majd úgyis lesz valaki és más dolgokra koncentrál.

30 éves, jóképűnek elmegy, sportos magas, vékony. kamaszként nem voltam szép, kapa fogakkal, bár volt csaj akiknek igy is akinek bejöttem, de kezdeményezni nem mertem, mert voltak akik kigunyoldtak. Aztan 20 felett elkezdtemedzőterembe jarni, nyelvet tanulni, bulikba, tanfolyamokra. Rájöttem h tudok dumálni csajokkal, megnevettetni őket, minden témáról beszélgetni és minden érdekel a műszaki dolgoktól a biologiáig. Sajnos fogzabályzóra a mai napig nem jött össze a pénz, mert elkezdtem kicsit "világot látni" is. És mikor az idő eljön h egy nőt meg kell csokolni, aki nagyon tetszik(mert szerelmesen akarok szeretkezni) szoszerint elfutok :( Félek attól h csalodást okozok vagy nem tudom h meseljem el neki szüzi életem. De lefogom ezt küzdeni valaogy, tudom :) A következő nőnek aki megtetszik majd kitálalok mindent :)

A méretem 17,5 cm, tehát ezt nem szégyelltem soha :)

Nálam több ok is van. Fiatalabbként túl érzékeny és romantikus voltam, és nem tudtam magam egyenrangúként kezelni azzal a lánnyal, aki éppen tetszett, ergó önbizalom terén nem voltam a csúcson. Pedig a külsőmmel semmi gond nem volt, versenyszerűen sportoltam sok éven át, külsőre sok nőnek bejöttem.

Aztán 17 évesen összejöttem egy lánnyal, akivel csak két hétig voltam együtt, de nagy árat fizettem érte. Kb. két éven át olyan depis voltam, hogy éppen csak képes voltam elviselni az életet. Elkezdődött az éveken át tartó goth korszakom, aminek csak másfél éve lett teljesen vége (most 25 vagyok). Szinte sehova az edzéseken kívül, és főleg interneten próbáltam megtalálni a "nagy Ő-t". Nem voltam egy könnyű eset, én is látom utólag, az pedig szintén nem segített, hogy általában hasonlóan nehéz esetnem számító csajoknál próbálkoztam, akik nem éppen felfelé húztak. Az első szexet mindenképpen szerelemmel akartam, amúgy már 15 évesen elveszíthettem volna (megjegyzem 10 évvel ezelőtt ez még korainak számított, nem úgy mint most).

Másfél évvel ezelőtt egy szerelmi csalódás miatt elcseszett iskola miatt mondtam azt, hogy akkor ebből most lett elég. Egy balatoni nyaralás sokat segített benne (ahol részt vettem életem első igazi bulizásában), hogy felfedezzek egy másik világot, ami mint kiderült mégsem olyan idegen tőlem, mint gondoltam. A bulis zenéket is a semmiből hirtelen magaménak érezni. Levetettem a fekete ruhákat. Mondhatni "kiléptem a fénybe". És részben tudatosan elkezdtem hanyagolni az olvasást is, hogy ne éljek túlságosan álomvilágban.

Sajnos van pár dolog, amivel le vagyok maradva, de nagyjából jó úton haladok, fokozatosan tartok előre. És már nem csak szerelemmel képzelem el az elsőt, különösen mivel ennyi idősen a vágy is rendesen felszökött bennem. De ha választanom kéne, hogy egy hónapon keresztül minden második napon egy jó szex egy szupernővel, vagy fél év múlva szerelem egy aranyos és jó fej csajjal, akkor gondolkodás nélkül a másodikat választanám.

Hogy a kérdésekre is válaszoljak:

"Nem vagy jóképű?" Megkértem már 1-2 lány barátomat, hogy alkossanak véleményt az arcomról őszintén, 10/7-et mondtak a legtöbben, ami szerintem nem rossz.

"Magasság? Alacsony vagy?" 170 centi sajnos úgy tűnik kicsinek számít. :s

"Kicsi a péniszed?" Nem szoktam félteni, elég nagy ahhoz, hogy vigyázni tudjon magára. :D

(25 vagyok, de már írtam közben.)

Nem vagyok egy feltűnő macsó de sokan helyesnek mondanak, magamat vállalhatónak tartom. 180 cm magas vagyok, a farkam átlagos méretű, 14 cm (nem mintha ez bármit is befolyásolt volna a jelen témában).

A nevelés egy jó kérdés, azt mondhatom, hálás vagyok a szüleimnek az értelmes világnézetért amit kaptam tőlük.

Apám rögeszméje ugyanakkor a "házasságig tiszták maradunk" elv, és a környezetemben ezt sokan osztották.

A magam számára ezt úgy alakítottam át, hogy csak olyan lánnyal fekszem le, akit megalapozottan alkalmasnak tartok hogy a feleségem legyen később. Egyelőre úgy tűnik nem fogtam mellé :)

24 évesen, fél év kapcsolat után feküdtünk le először a barátnőmmel (nem ő az első kapcsolatom, volt előtte 8 másik, akikkel nem jutottunk eddig). Egyáltalán nem sajnálom, hogy eddig vártam, megérte mert őszintén szeretjük egymást és el tudom engedni a változatos tapasztalatok utáni kíváncsiságot.

Szóval arról se feledkezz meg, aki meggyőződésből csinálja így - nem való mindenkinek, de én pl tudom tisztelni azt aki képes jó szívvel betartani.

26F (+20L)

Egyrészt nehezen nyílok meg emberek felé. De ettől még legalább kétszer lett volna alkalmam elveszteni.

Viszont úgy érzem, nem tudnám élvezni a szexet egy átmeneti kapcsolatban. Ha akkor látom először és utoljára a lányt életemben, az milyen már? Tartós kapcsolatban is idő kell, mire megvan az a bizalom.