Csajok, nektek mennyire jönnek be az izmos pasik?

#10.: Én is átlagos ("életébenemsportolt") külsejű voltam! Nekem sajnos a az első és utolsó barátnőm szintén gyönyörű volt. Szerelem lett belőle, maga volt a Mennyország minden. Én 19 voltam, ő 18. Nem volt szűz de mégis tudtam újat mutatni neki több dologban, mert rengeteg elméleti "tapasztalattal", tudással rendelkeztem. Volt időm 19 éves koromig olvasni, hogy ne legyek noob mikor arra kerül a sor. Aztán a 10. hónap után bekattant és mi lett belőle?! Pornószínésznő! Elköltözött és csak azért szakított velem, hogy ne bántson meg és míg ki nem derült mit is csinál, addig minden 7végén járt le hozzám. Ennyit a gyönyörű lányokról.

20 éves korom után meg csak az várt rám amit az előző válaszomban leírtam. 24 évesen kezdtem el foglalkozni a testépítés birodalmával, hátha nem leszek oyan nyikhaj és férfiasabb vonásokat tudok húzni magamra. Azzal egyenes arányban egyre több nyilvános megalázás ért mind külsőségekre és többnyire az arcra.

Szóval az izom tényleg nem számított semmit és már beletörődtem, elfogadtam a sorsom, hogy én nem vagyok méltó a szeretetre, valami bűnért amit el sem követtem (legalábbis ebben az életben/testben). Mára a lelkem sikerült annyira gyógyulásra bírni, hogy elviselhető a magány. Úgy, hogy az utóbbi 4 évben rá sem néztem egy nőre sem, így kiküszöbölve az újabb negatív támadásokat.

Én sosem izommal szerettem volna megfogni egy lányt, hanem az udvariassággal, kedvességgel, egyéb tulajdonságaimmal. De mivel lehetőségem sem volt bemutatni, így nem sokat érnek. Azt is hallottam már, hogy manapság az iyen tulajdonságok visszataszítóak a nők szemében, de én ez vagyok. Maradok egyedül.

Az izomnak csak azt kellene tükröznie, hogy ad magára az ember és az egészséges életmód jeleit mutatja. De manapság ahogy látom, a zsírban rengő toka a nyerő vagy a másik véglet amikor 50 kilós gyerekek (amiyen én is voltam anno, és mégse voltam vonzó akkor sem) viszik "randevúra" a tökéletes nőket.