Egy férfi, miért csalja meg a feleségét?

Az ilyen kérdést legszívesebben 35+ korhatáros karikával látnám el. Fiatalon ugyanis az ember idealista, és ennek tükrében szemléli a világot. Ebben a tükörben pedig minden kibszott egyszerű: mindenki, aki hűtlen, egy hitvány szemét gerinctelen állat, és én soha a büdös életbe nem leszek ilyen! Az a szó, hogy szerető, a legocsmányabb, legundorítóbb fogalom. Káromkodás!

Aztán telnek az évek, és az ember lassan ráébred, hogy az erkölcsöt is emberek alkották. (Többnyire vallásos emberek.) Azért ilyenre alkották, mert akkor (több száz, vagy ezer éve) ők így tartották helyesnek. És arra is ráébred, hogy ugyanúgy irányítva van ő is, mint mindenki más. Ugyanúgy hallott, tanult, mások által elfogadott normák szerint él ő is, pedig szentül meg volt róla győződve, hogy az ő életét majd ő maga irányítja, és csak azt teszi, amit ő maga helyesnek gondol. Arra is ráébred, hogy 40 felé jár, és az egész élete a megfelelésről szólt. Meg kellett felelnie szülei, tanárai, főnökei, házastársa, gyermekei elvárásainak. Arra is ráébred, hogy 40 felé jár, és az egész élete mások megsegítésével telt. Nem ért rá saját magával törődni! Nem ért rá a saját életét élni! Nem ért rá boldognak lenni...

És mind ez csak egyetlen, kibszott keskeny szegmens, de valójában tucatnyi egyéb okot is fel tudnék sorolni.

És most jöhet a szokásos lepontozás, fiatalok!

Miquel nevű felhasználó:

Taps-taps-taps.

Az erkölcs nem alkotmány, hanem az emberség mércéje. A hűség pedig döntés. Egy házasság pedig nem a megfelelni vágyás terméke, hanem két ember szándékának az egyesítése. Fogalomzavar-sokaság...

Mindezeknek pedig semmi köze sincs a megfelelni vágyáshoz. Egy szabad ember szabad akaratából elhatározza, hogy kitart a párja mellett. Ezzel még nem fog beállni a 'birkasorba'.

Ha az életének olyan szakaszába érkezik, amikor szükségességét látja (bármilyen okból kifolyólag) a kapcsolatának az átértékelését, esetleg annak befejezését, akkor tegye azt belátása szerint. Viszont, mindezt ne úgy vigye véghez, hogy hazudik, és elárulja a másikat. Legyen tartása, tegye ki azt a bizonyos pontot, és kezdjen másikat. Ellenkező esetben a másiktól veszi el az értékes napokat-éveket ezzel.

'És ő azt honnan tudja ,hogy én nem tudnám neki megadni "azt a biztos életet"'

Minek neked egy hűtlen férj?

Egyébként attól, hogy valaki megcsalja a feleségét, még nem biztos, hogy szar a házassága. Viszont ha ígérget évek óta, akkor tényleg gerinctelen.

42F

Jujj cicafiú, rendben. :DDD

Kezdheted a fejhajtást.

Najó. Túlvagyok egy házasságon, negyvenes férfiként. Sosem hallomásból, hanem tapasztalatból mondom, amit. Ha valakit nem ismersz, ne tégy felelőtlen kijelentéseket. Üres frázisokat bárki tud puffogtatni.

Egy másik kérdésre válaszolva kifejtettem már, Paco Rabanne, hogy milyen okai lehetnek annak, ha egy férfi hűséges. Örülök, hogy te a szabályt erősítő kivételt képezed, de ebből ne vonj le messzemenő következtetéseket.

56F, aki szintén tapasztalatból beszél.

Ha én megadok mindent a páromnak meg hűséget is akkor el is várom, persze ha szarul bánik velem akkor én se kell hogy vele szemben gerinces legyek, csak akik érdemlik, ha rosszul bánik velem akkor nem eléggé szeret, akkor meg mit érdekli ha máshol kell keresnem a jót az ő hibájából.

Szakíthatok is de ha nem akarunk szétmenni okokból pl gyerek akkor mi van? De boldog se vagyok vele mert szer velem ő, én viszont megadok ami telik tőlem, ezesetben szerintem jogos a félrelépés.