Nem is tudom, hogy tényleg leszbikus vagyok-e? Biztosan nem tudnék férfiakhoz vonzódni?

Ha nagyon megerőltetném magam és megpróbálnám lehet hogy sikerülne. Nem akarok leszbikus lenni, mert én nem lehetek az. Attól még hogy csak nőkre gondolok, hozzájuk vonzódok, még nem kell azt jelentenie hogy az is vagyok. Lehet hogy csak azért van ez az egész, mert mindig is féltem, hogy az vagyok és mert nem akartam az lenni, és most 21 éves koromra mégis leszbikus lettem.

Lehet, hogy az én hibám hogy nem tudok a férfiakhoz vonzódni, mert nem tudom hogy kell. Mit kellene éreznem? Hogy kellene rájuk gondolnom? Sok leszbikus nőnek volt kapcsolata férfival és letudtak velük feküdni. Tudom is hogy vannak férfiak akiknek tetszenék, csak valahogy elkéne őket viselnem. Mennyire lehet nehéz? :I Miért undorodok magamtól ennyire? Mindig is úgy éreztem be kell bizonyítanom, hogy tudnak érdekelni a fiúk. Ha nem lenne ennyire visszataszító a gondolat, hogy egy férfi hozzám ér vagy csak rám néz, egy házasság + gyerek erejéig ki is tudnám bírni...és akkor mindenki békén hagyna. Magamnak is és másoknak is bebizonyítanám, hogy képes vagyok rá ha nagyon akarom. De eddig sem tudtam elviselni egy férfit sem.

Hogyan kellene rájuk gondolnom? Lehet, hogy egy lányosabb, szőrtelen fiatalabb fiút még kibírnék, ha nagyon úgy nézne ki mint egy nő? Soha nem értettem, hogy csinálja a többi nő...és látszólag még élvezik is és jól érzik magukat a férfiakkal. Én miért nem tudom?

(Szivélyes Szirén - vagy valami hasonló nevű, akinek már nem publikus a neve - legyen szíves erre a kérdésemre ne válaszoljon...és hasonló jót akarók sem.)