Ki lehet valahogy jönni 50+os pasiként ebből a szégyenletes helyzetből?

Nemrég olvastam a "madonna-kuurva komplexusról" és magamra ismertem.

A szex számomra a nő leigázása, testének (ki)használása, ráadásul mivel tele vagyok akaratom ellenére olyan parafíliákkal és aberrrációkkal, ami egy hagyományos, vanillaszexes kapcsolatba nem férne bele, így a szexuális életem önkezűségbe torkollott.

Ugyanakkor nagyon szeretem a meghitt, lelkileg is tartalmas, intim párkapcsolatot, de a nő, akivel párt alkotok, a nő, akit elhalmozok minden jóval és a tenyeremen hordozom, őt nem mocskolnám be a farkammal. Nagyon paradox a helyzet, így én is, amikor először hallottam erről a komplexusról, annyiból megnyugodtam, hogy van ilyen, nem vagyok egyedül. Így most egy eléggé frigid, aszexuális, klimaxos hölgy a párom, akivel mindenben nagyon jól egy húron pendülünk, csak éppen nincs köztünk testiség. Az ösztönvágyak pedig maradnak önkezűlegesen, vagy amíg nem volt párom, fizetősen. Nem egyszerű megélni, de létező dolog.

A kérdésem nem azért lett kiírva, hogy bántó megjegyzéseket kapjak, kérlek is, hogy normális válaszokat írjatok és nem önigazolást keresek, de érdekel, hogy más is van-e így, illetve van értelme tenni ez ellen vagy törődjek bele, hogy így kell már leélni az életemet?