Ez valami kötődési probléma lehet nálam, hogy eléggé ribis "életvitelem" van?

Habár már mindjárt 29 leszek, de soha nem volt komoly kapcsolatom, ami azért nem teljesen balszerencse miatt van..

Habár nem direkt csinálom, de valahogy ösztönösen olyan srácok tetszenek meg, akik bizonyos értelemben elérhetetlenek (pl kimennek külföldre, vagy érzelmileg sérültek, ilyesmik), de végső soron soha nem működik.

De emiatt meg mindig elölről kezdem az ismerkedést, és örökké új pasikkal fekszem le. És az a legrosszabb, hogy bár nem érzem úgy, hogy mindig új emberre vágynék, de valahol azért izgalmas is, mikor valakivel randizgatok, először van csók meg szex vele, és esélyes ez alapján, hogy hosszabb kapcsolatban is előjönne az, hogy hiányozna az izgalom. Meg alapból is azt érzem, hogy nagyon nem vágyom a szürke hétköznapokra, nekem ez valahogy unalmas. Én szeretem, ha a találkozók különlegesek, és csak egymásra figyelünk, nem a napi teendők meg rohanás..

Már szinte félek újra felmenni mindig Tinderre, mert mindig akad valaki, de tudom, hogy úgyis rossz vége lesz, és mindig folytatódik tovább a kör:/

Ki lehet valahogy ebből kerülni vajon?