Kegyetlen őszinteség vagy kényelmes hazugság?

1. vagyok.

Szerintem is inkább jobb az őszinteség. De az őszinteség nem egyenlő a tahósággal. Pl. ne azt mondja hogy kicsi a srác farka, hanem hogy nem vagyunk kompatibilisek méret ügyileg. Ugyanaz a mondat, szebben megfogalmazva. Vagy a srác ne azt mondja hogy meguntalak, hanem hogy most másokkal szeretnék ismerkedni. Ugye mennyivel szebb? Lehet őszintének lenni de kultúráltan, úgy, hogy ne sértődjön meg senki. Persze így is meg lehet sértődni de az már nem a másik fél hibája. Az őszinteség mindig jobb.

#6 mondjuk az orálozási technikán lehet javítani, nem hiszem, hogy ez szakítóok lenne.

De amúgy én is jobban örülnék, ha őszintén megmondanák, mi bajuk van, mi nem tetszik, csak az a baj, hogy a legtöbb ember tudja érett módon lereagálni a kritikát. Pl. ha megmondanám őszintén valakinek, hogy nem tetszik a túlsúlya, akkor 99% eséllyel nem úgy fog reagálni, hogy “oké, megértem, mert te meg sportos vagy és vékony, köszi az őszinteséget”, hanem ez lesz belőle: igen? Rajtad meg ez vagy az ronda, el vagy szállva magadtól, sose lesz senkid, hülye pcsa vagy stb. Szóval ilyen alja szintű anyázásba megy át a dolog és ehhez senkinek nincs kedve.

Hát nem tudom, de ha a pasi rákérdez hogy jó e a péniszmérete, az eléggé ratyiságra utal.

Megnőlni, össze menni nem fog

Jesszus. Olyan dolgokban, amin lehet változtatni, az őszinteség. Amiken nem lehet változtatni, inkább a kegyes hazugság és ha úgy van, akkor búcsú intés.

Egyáltalán mi az, hogy jobb lenne, ha nagyobb lenne, növessze meg.