Mennyire sokan vezetik félre a kapcsolatban a párjukat?

"A félrevezetés szó meg egyenlő a nem őszinte ahhoz akivel van."

Pont ezt mondom, hogy nem. A félrevezetés szó jelentése átverés, az őszintétlen viselkedésnek meg számtalan más háttere lehet. A félrevezetés az, amikor azzal a céllal mondok valótlant, hogy a másik fél döntését számomra kedvezően befolyásoljam. Magyarul: ha tudná az igazat, akkor mást csinálna, ezért nem mondom meg neki.

Hoztad a dagi-vékony példát: meghízott a csajom, és így nem tetszik, sőt: szégyellem, mégsem mondom el neki. Maradjunk ennél és vegyünk három

fokozatot.

1: már eldöntöttem, hogy kuka a csaj, de amíg nem találok másikat legalább van szex esténként. Ez a nagy betűs átverés, hiszen abszolút szándékosan befolyásolom, leszarva az ő érdekeit.

2: a külseje miatt már teljesen kiábrándultam belőle, de nem akarok parasztnak tűnni, ezért inkább terelek. Ez is félrevezetés, hiszen azzal, hogy hamis nyugalomban tartom korlátozom a lehetőségeit. Mégis piszkosul más eset, mint az első, mert itt a félrevezetés nem szándékos, hanem egy melléktermék.

3: vele szeretném maradni, szeretném, ha lefogyna, de nem tudom, hogyan közelítsek, ezért inkább terelek/kivárok. Itt szó sincs félrevezetésről, hiszen ugyanazt akarjuk, csak nem vagyok biztos benne, mi lenne a jó megoldás.

Szerintem ez három teljesen különböző eset, és nem szabad őket összemosni. A harmadik érthető, a középső megjavítandó, az első elítélendő. Arányaiban is szerintem a harmadik teljesen mindennapos, a középső gyakori, és sajnos az elsőből is akad szép számmal, de kevesebb.

#16, azta, köszi, így már érthető.

Igen, sajnos baromi sokan csinálják ezt, és nem csak férfiak. Sőt: igazáól szerintem a nők jobban ludasak ebben, mint a férfiak.

A férfi oldal általában az, hogy nem tudnak mit kezdeni a nők érzelmi válaszaival. A konfrontálódási kísérletük heves védekezést, sértődést vált ki, amit úgy élnek meg, mintha belenyúltak volna a méhkasba. És úgy is kezelik: ha nem muszáj, inkább nem piszkálják.

A női változata ennek, hogy a nők úgy érzik, hogy nincs joguk a saját igényeiket másra erőltetni, ezért inkább sugalmaznak célozgatnak. A pasik meg nem veszik a lapot, csak amikor a nőnek már elege van, és bejelenti, hogy lelép.

Szerintem nagyon a férfiakra hegyezed ki a problémát - gondolom nő vagy, és a férfiak f.szságait jobban érzed a bőrödön -, de szerintem ez nem egészen fair.

Nekem pl örök dilemmám, hogy nagyon nehezen tudom megbeszélni a feleségemmel a problémáimat. Nyilván hibás vagyok én is, de támpontot nem kapok tőle. Ha a szavaim mögött kritikát, számonkérést feltételez, azonnal védekezni, játszmázni kezd, és onnantól nem megy be semmilyen információ.

Példa: elmdondom neki, hogy arra számítottam, hogy az estét együtt töltjük, és pofára estem, hogy már aludt mire kijöttem a gyerekektől. Ebből ő azt hallja ki, hogy én ELVÁROM, hogy velem töltse az estéit, és ELÍTÉLEM őt, mint rideg embert és szar feleséget. Az ijesztő, hogy ő konkrétan úgy emlékszik, hogy ezt mondtam.

De még ez sem lenne igazán nagy baj, mert ha a szemem közé vágná, akkor ki tudnám javítani, és elmondani, hogy mindössze szeretném megbeszélni, hol értettük félre egymást, hogyan kerüljem el a pofára esést legközelebb. De nem. Helyette elkezd védekezni, utalgatni, hogy milyen önző vagyok, vagy hogy uralkodni akarok felette.

Aztán amikor lehiggad, és rájön, hogy túltolta, akkor meg elszégyelli magát, hogy mekkora idióta, és magába zuhan. A végösszeg az, hogy pofára estem, majd megkaptam, hogy önző vagyok és egoista, a végén meg én vigasztalom őt.

Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor van egy 10/3-as erősségű problémám, amit szeretnék megbeszélni vele, és közben gazdagodom két 10/8-assal. Szerencsés esetben talán megállapodtunk valamiben az eredeti 10/3-assal kapcsolatban, de sokszor még odáig sem jutunk el.

Ha egy kicsit is hajlamosabb/képesebb lennék a konfliktuskerülésre, simán rámondanám, hogy nem éri meg, inkább megtartom magamnak ezeket és kiadom máshol. Egy csomó férfitől hallok hasonlókat.