Mennyire normális az ilyesmi?

Egy 41 éves férfi vagyok. A párom szinte soha nem bújik hozzám egy kis huncutkodásra. Ritka eset. Mindig csak célozgatnom kell és kérnem. Gyakran csak kiveri nekem és ennyi. Orál szóba sem jöhet, hiába mondtam neki mennyire óriási a vágyam az orál után. Gyakorlatilag már szenvedek a vágytól. De a lényeg, hogy nekem gyakran van szükségem "űrítésre", legalább napi egyszer. Máskülönben rosszul is érzem magam. Kezd fájni a fejem, ugrál a vérnyomásom, depis kezdek lenni.

Sajnálatos módon, az esetek többségében saját magamnak vagyok kénytelen segíteni, mert már szinte megalázónak érzem kérni őt. Gyakran olyan arcot vág hozzá, mintha valami rabszolga munkára kényszeríteném.

Én úgy gondolom, ha valaki szereti a másikat, akkor neki örömet szerez, ha a párjának örömet tud szerezni. Sőt, arra törekszik! És itt most sok mindenre gondolok, nem csak a szexre és hasonlókra. Én is folyton eljárok vele olyan helyekre, ahova akkor sem mennék, ha fizetnének érte, de tudom, hogy neki örömet okoz és ily módon az én lelkem is örül.

Én is vágyom arra, hogy reggelente vagy este, néha szenvedélyesen odabújik hozzám. Volt már kapcsolatom, és nem volt ezzel probléma.

A kérdésem: velem van a baj? Esetleg túl nagyok az elvárásaim a páromat illetően? Mert esküszöm már nem tudom.