Nők, állítottátok már meg a párotokat azért, mert fájt az aktus (nem szüzesség)?

Annyira szégyelltem magam reggel, hogy elsírtam magam... tudom ez nem normális dolog, párom is megnyugtatott hogy semmi baj, ez nem ciki egyáltalán. De máskor is volt, hogy fájt, csak nem szóltam, és inkább emiatt sírtam, hogy miért tartott ennyi ideig hogy azt érezzem, nem bírom tovább és le kell állítsam. Nem akarom ráfogni hogy vaginizmusom van, mert nem mindig érzek így. Ugyanakkor anatómiailag sanszosan nehezebben passzolunk össze. Nekem ovuláció után nagyon megrövidül a hüvelyem sajnos, neki viszont elég nagy van. Egyszerűen azt éreztem kívül is kidörzsölődtem, a méhszájam lökdösése meg szinte minden aktus velejárója (bár nem mindig fáj). :( Alapból nem érdekel, hogy törpilla méretűre nőttem, de így egyszerűen nem mindig tudom befogadni és néha már előre szorongok az egész miatt. Nem tudom ezen mennyit segítene a síkositó, vagy hogy egyáltalán magyarázkodnom kellene amiatt, hogy talán el kéne fogadnunk, hogy ez így egy picit nehéz fizikailag. :( Csak ettől meg ő érezné magát rosszul, mert egyikünk se tehet arról, hogy ilyen a testünk.