Miért akarja, hogy elfenekeljem, ha alacsony a fájdalomküszöbe? Mit kezdjünk ezzel?

A barátnőm néha durvábban szereti, hogy finoman fogalmazzak. Engem ez különösebben nem izgat, sose vágytam kifejezetten az ilyesmire, de végülis nem taszít, meg nem rossz az ilyesmi alkalmanként. De nem igazán tetszik, amikor elfenekelem. Mármint nem lenne baj magával a fenekeléssel, de mindig kéri, hogy erősebben csináljam, de annak mindig könnyezés meg sírás a vége, pedig csak tenyérrel szoktam. Ő szeretné, ha mást is használnék, de nekem annyira nem szimpatikus az ötlet.

Konkrétan az a baj, hogy amit még kibír könnyezés meg sírás nélkül, az neki nem elég izgató, kéri, hogy erősebben csináljam, de akkor meg könnyezik, leállok, folytatást akar, abból meg sírás lesz neki. Nekem teljesen elmegy a kedvem az egésztől, mert mégis miért akarnám, hogy sírjon...? Aztán meg ő is csalódott, hogy annyiban maradt.

Szerinte nem kéne foglalkoznom azzal, ha sír, van biztonsági szó, ha tényleg rossz, akkor majd mondja. Én meg utálom a könnyeket, lehangoló. Nekem az úgy a határ. Nem kell mindig a romantikus összebújás, tudok kifejezetten "durvább" lenni, úgy, ahogy szeretné, de nem szívesen megyek el addig, hogy könnyezzen miatta.