Igaz lehet az, hogy a férfiak felső 10-20 százaléka szexel a nők 80-90 százalékával?

A kérdés nem annyira bonyolult ám, csak mi látjuk annak.

A helyzet fehéren feketén a következő.:

Ha jó pasi vagy, sármos, 0% túlsúly, jóképű, akkor bármelyik nőt megkaphatod.

Ha szép nő vagy, csinos, vékony, szép popsival, nagy cicivel, akkor bármelyik férfit megkapod.

Nem bonyolult ez. Ha viszont nem felelsz meg a követelményeknek, akkor szenvedhetsz ám rendesen.

Mai világban megkapni egy nőt, komolyan mondom, hogy ez egy kemény kihívàs.

Ez ma egy komoly feladat lett.

Régebben azért kőnnyebb volt a nők szivét elnyerni.

Hogy ténylegesen a felső 10-20 százalék szexel-e velük az megkérdőjelezhető (kétségtelen hogy a bluepill normie világnézettel ellentétben azoknak a férfiaknak aránytalanul több nő jut), és ez nem is olyan fontos.

Ami fontosabb, az az, hogy a nők csak és kizárólag azt a felső 10-20 százalékot AKARJÁK, és az alsó 80%-ot átlagon alulinak tartják.

Egyébként tetszik ez a diskurzus, mivel az ebben résztvevők kezdenek rájönni, hogy a nő tulajdon / erőforrás, és ez talán ahhoz is vezethet, hogy elkezdenek a feminizmus előtti állapotokban gondolkozni, eljuthatnak olyanokhoz előbb-utóbb, mint Guénon, Evola, és talán felébred bennük a vágy/tudás magasabb dolgok felé, mint például a vallás, ami többek közt például a nők hipergámiáját is szabályozta.

#13 Ez nem egészen így néz ki. A fogalmaid ugyanis nem 0/1 jellegűek, hogy valaki sármos-e vagy sem, hanem egy skálán mozognak, és az értékelők sem látják egyformán a dolgokat.

#14 Én nem akadnék fenn rzen, hogy a nők a férfiak felső 10-20%-át akarják, mert a férfiak is a nők felső 10-20%-át akarják. A különbség az, hogy míg a férfiak 80-90%-a soha a kůrva életben nem dughatja a pöcsét a nők felső 10-20%-ába, addig alkalomszerűen az egészen átlagos nők is kúrhatnak a legjobb férfiakkal.

Az meg hülyeség, hogy a nők közül az 4-5-6-7-es csávókat senki ne tartaná elfogadhatónak.

Amíg kapcsolatban éltem, nem foglalkoztam a társkereséssel, nem ismertem ezt a szférát.

Amióta 3 éve egyedül vagyok, azóta igen jól megismertem ezt a világot. Azóta látom igazán, hogy micsoda hatalmas nagy dicsőség, és áldás az, ha egy férfinek csinos, szép arcú, kedves aranyos párja van.

Ha egy férfinek olyan nője van, akire szinte mindenki azt mondja, hogy "hú de jó nő".

Most látom csak igazán, hogy ez mennyire nagyon nehéz dolog. Ez egy igazi kihívás. Baromira nehéz egy jó nőt megkapni. Főleg akkor, ha a nő ezt tudja is magáról.

Nemrég olvastam egy felmérést miszerint a férfiak 80%-a nem olyan nővel van eggyütt, aki igazán az esete.

Nekem volt egy hosszú házasságom, majd egy hosszú kapcsolatom, egyik sem volt igazán az én esetem.

De nem tudtam mit csinálni, mert nem akadt jobb. 10 pontos nőknél nem volt esélyem, mert sajnos én sem vagyok 10 pontos.

Egyértelmű, hogy a tökéletes nő, mindenképpen tökéletes férfit akar.

Igaza van. Teljesen. Miért is adná lejjebb. Ha jól néz ki, akkor bizony megteheti.

Úgyhogy sajnos ez a nagy helyzet. A jó nő, a csinos vékony vagy átlagos nő, az nagy kincs, azért keményen kűzdeni kell, és iszonyatos szerencse kell hozzá.

Hisz ha egy nőnek van 30 db 10 pontos kérője, ő abból a 30-ból csak eggyet fog kiválasztani.

Na ez a nagy szerencse, hogy pont én legyek az az egy. Ennek annyira kicsi a valószínűsége, mint mondjuk a Deák téren jeges medvével találkozni.

Sajnos erről szól ma a társkeresés. Ha nem vagy férfiként 9-10 pontos, akkor semmi esélyed nincs.