Szüzesség elvesztése kapcsolatban vagy anélkül? Kifejtem.

Hát baby ez az amit te és egyedül csakis te tudsz eldönteni. Amúgy ha nem kapcsolatban "veszíted el" DE (!!!) - ez fontos kritérium - olyannal akire baromira vágysz, izgat ÉS odafigyel rád akkor mi történik? Belédcsap hirtelen az utcán egy villám, vagy ráégetik a homlokodra "nem kapcsolatban dugott először" vagy bekerül a személyidbe vagy mi?

A láthatatlan társadalmi elvárásoknak akarsz megfelelni, vagy a saját életed élni? Na ezt döntsd el magadban.

Teljesen mindegy, ki mit gondol, vagy mit élt át, az rád nem vetíthető ki. Ha úgy érzed biztonságban vagy, ha úgy érzed akarod, azzal, akivel épp vagy, akkor csinald.

3-as voltam.

Nézd: tartogatni az örökkévalóságig felesleges. Barátnőm is hasonló szituban volt mint te, csak egy évvel fiatalabb volt. Végül egy házibuliban akadtak össze egy sráccal (2-3 hónapig együtt is voltak utána) akivel elvesztette. Később volt egy alkalmija meg most vagyok én 2 hónapja. Az elején kicsit sajnálta hogy nem velem vesztette el, mert rajtam érzi elsőnek, hogy szeretetből teszem amit teszek, nem csak reszelek. Viszont fontosnak tartottam megnyugtatni, hogy az a másik két személy is hozzátett ahhoz, hogy most velem ilyen jól érezze magát, mert ha nem lenne kivel összehasonlítani akkor na… Úgy nehéz.

Utóirat: exemnek az első voltam, 5 év után amikor elmúlt a rózsaszín köd akkor kezdte el érezni, hogy szeretné megpróbálni mással is milyen. Elmondása szerint mint ember nagyon szeretett, de ez a “hiány” túlságosan zavarta.

A nemi vágyaidnak már az önkielégítés is a gerjesztése volt, a petting még közelebb vitt a tűzhöz.

A női test és a hormonjai ilyenkorra teljesen felkészült egy csodálatos, különleges küldetésre, az anyává vállásra. Ez az amiért a szüzességed érték veled együtt. A méh és az ahhoz vezető út éppen úgy rejtett mint a te szívedet és annak a teljes szeretetét elnyerő út. Akárkit nem tudsz szeretni, akárkit ne fogadj magadba! Az idegeneket nem engedünk a házunkba. Nem hordjuk más levetett cipőjét sem.

Tiszteld magadat és a leendő társad igaz szeretetét a szíved odaadása után a tested rejtekének nekiszánásával.

Igaz, hogy vannak védekezési módszerek, de sajnos ezek nem nyújtanak 100%-os védelmet így a kockázat a fogantatás vagy nemi betegség.

A vágyaink elöbb ébrednek mint a felelősségtudatunk.

Vigyázz az értékeidre, hogy ne sérüljön a lelked, az önbecsülésed!

Én is pont ilyen helyzetben vagyok, 21 éves lányként szóval megtudlak érteni. Bennem is ugyanilyen gondolatok kavarognak.

Azért húztam el eddig, mert kapcsolatban szerettem volna elveszíteni én is de sajnos nem volt még kapcsolatom sem. Sok fiúval találkozgattam, kavartam már de sosem jutottam addig hogy összejjek velük. Alkalmam lett volna már rá hogy elveszítsem, elég sok, de nagyon úgy voltam vele hogy én tényleg majd kapcsolatban akarom. Viszont ahogy egyre idősebb lettem, így 21 évesen már nem érdekel igazából, már készen állok rá, érett vagyok rá szellemileg mindenhogy, nagyon szeretném már és vágyok rá. Elég lenne már az is ha csak közelebb kerülök egy olyan fiúhoz akivel eltudnám képzelni, jól érzem vele magam, van kémia és igazán vágyok rá, már akkor benne lennék. Ahogy te is mondod, egy normális kapcsolatra ki tudja mennyi időt kéne várnunk. Ha csak ezt tartanánk szem előtt hogy nagyon rá legyünk pörögve hogy csak kizárólag kapcsolatban, akkor lehet még 40 évesen is ugyanígy itt tartanánk. Rájöttem én is, hogy kicsit lazábban is lehet ezt venni igazából. A társadalom meg borzasztóan nagy nyomást sugall a szüzességgel kapcsolatban, hogy mi a “helyes”, meg mennyire tartani kell tőle stb, a többséget ez riasztja el.

Én is megismertem most egy olyan fiút akiről most először érzem azt, hogy eltudnám képzelni. Nincs szó kapcsolatról jelenleg, csak találkozgatnánk, beszélgetnénk de tisztában vagyunk vele mindketten hogy komolyabb nem lesz belőle. Én se vágynék most többre vele, csak jól érezni magam. Így nem sérülnék, mert pont azt kapnám amit szeretnék, nem abban a reményben feküdnék le vele hogy hátha összejön velem vagy magamhoz akarom láncolni :D Teljesen korrekten állunk egymáshoz. Teljeskörű bizalom nem alakult még ki nyilván, mert nagyon friss ez a dolog, de már most érzem róla azt hogy értelmes, nagyon figyelmes és tudja mit csinál, maximálisan rábízhatnám magam. Lehet hogy élni fogok a lehetőséggel, de ha nem is most pont vele, semmiképp sem lennék már ráfeszülve erre a dologra, ha egy olyan helyzetben találom magam hogy megtörténhet akkor nem fogok elzárkózni.

Szóval szerintem is rendben van, ha kicsit ellazulunk és engedünk a vágyainknak.