Egy 35 éves szűz férfinak mennyi pénzt kellene elköltenie prostikra ahhoz, hogy behozza az elmaradását?

10-es, napjában azért lehet többször is csinálni.

Meg ugye vannak a gyorstüzelők, akik "legalább" az elő/utójátékkal se vacakolnak és megvan minden 10 perc alatt.

Szóval matematikailag még kijöhet neki a tuti, de ugyan úgy nem lesz jó az ágyban.

(9 voltam , és nem áll tőlem messze hogy nőnek szolgáltassak pénzért)

S mit akarsz behozni, szerinted ez darabszámra megy vagy mi?

Ha annyi pénzed van mint amennyivel itt hencegsz és k.rvázni akarsz akkor miért nem csinálod picsogás helyett?

Az életed fele eltelt szex nélkül. Ha minden nap szexelsz egy bombanővel

akkor is azt fogod mondani a végén, hogy elbasztad.

De a lényeg, hogy most sem a puncikat hajtod, hanem itt írogatsz.

Erre akarsz majd visszaemlékezni?

Van egy másik lehetőség is!

Ahogy látom a többség a kommentálók közt ezt javasolja! Add fel! Én is ezt tettem! Beláttam, hogy ennyi idősen már késő! Mondjuk én mozgássérült is vagyok. Bottal járok. Persze voltak kisebb sikerek, de végül mind kudarc lett. Végül beláttam, hogy ebben a helyzetben és ahány éves vagyok már késő!

Persze barátkozom nőkkel, de semmi több...

másra fordítom az energiáimat. Ennyi!

És nem! Nem lettem meleg!

8 -as és 16 -os válaszoló vagyok megint:

Három dolgot még hozzáfűznék ehhez az egészhez, ami talán segíthet rajtad egy picit, hogy ne érezd magad olyan rosszul.

Az egyik az, ahogyan passzívan megfigyeltem mindig is a többi embert körülöttem, akár gyerekkorban, akár kamaszként, akár most 30+ évesen, egyszerűen azt éreztem, hogy a legtöbb embernek túl sok mindenre van szüksége az életben, hogy úgy ahogy, de jól vagy legalább elfogadhatóan érezze magát. Ezt gondolom a szexről is. Egy idő után mindenkinek nagyon természetessé válik, és ne haragudj, de egyáltalán nem látom boldogabbnak a körülöttem élő embereket, pusztán azért, mert a szex az életük része lehet, vagy pedig az lehetett valamikor, vagy éppen a család, esetleg még gyerekek is, sőt, sokszor úgy érzem, a látszólag normális életet élő emberek mintha jobban ellennének szontyolodva, mint én, pedig nekem több okom lenne rá. Olyan természetes mindenkinek ez egy idő után, hogy igen is élhet szexuális életet. Persze könnyen beszélek én, mert nincs viszonyítási alapom, mivel nem dugtam, de azért pont annyira közel kerülhettem lányokhoz, főleg középsulis időszakban, meg kicsit később is, hogy pontosan ismerem azt a kellemes érzést, amit egy lány/nő jelenléte és érintése képes előidézni. Mert ha én nem is, de ők előszeretettel próbálkoztak nálam így vagy úgy. Volt, aki csak ölelésekkel, vagy kereste az indokot, hogy megérinthessen, megsimogathasson, vagy sűrűn megpusziljon, volt, aki a búcsú puszit úgy intézte, hogy véletlenül szájra menjen, volt, aki egyenesen halálra csiklandozott, csak hogy kicsit felszabaduljon közöttünk a levegő. Ezek azok, amik csak hirtelen eszembe jutottak, voltak ilyen ártatlanabb jelenetek, voltak sokkal intimebbek is, persze soha nem fajult odáig a dolog. Szóval igen, bár nem volt semmi szexuális, de voltak pillanatok, hogy ehhez nagyon közel kerültem. Csak hát beütött folyton a pánikrohamom, vagy valami hasonló, elkezdtem remegni, és volt olyan, aki direkt azért állt le még időben, mert látta, hogy nagy a baj, és nehogy rosszul legyek. Pedig amúgy belül élveztem a szituációt, csak egy kívülálló pont hogy mást látott mindig. Szóval igen, ilyen selejt vagyok, mivel valami fura oknál fogva nagyon szimpatikus voltam elég sok csajnak, de soha nem használtam ki. De ettől függetlenül most mégsem érzem azt, hogy prostizással kellene mindent bepótolni, meg ha visszamehetnék az időben, akkor is ugyanez a személyiség maradnék. Ezt csak azért meséltem el, hogy tudd, pontosan tudom milyen jóból maradtam ki, függetlenül attól, hogy nem járt a farkam punciban, ettől függetlenül nem így állok hozzá, mint te.

A másik dolog, hogy gondolj arra, hogy férfi vagy, és neked alapból más a biológiai órád. Nem kötelező mindenkinek fiatalon megtalálni a szexet. Még neked is összejöhet. Mindig úgy gondolkodj, hogy a lehetőséged megvan rá, csak tenni kellene. Én mindig ezzel nyugtatom magam (bár tudom értelmetlenül), hogy nem azért nem jött össze, mert 1000x is megpróbáltam és mindenki elhajtott, hanem pont amiatt, mert soha nem is akartam igazán, sőt még én voltam elutasító úgymond. Nekem valahogy jobb volt a komfortzónámban maradni, persze nyilván esetemben valami mentális probléma is jelen van, nem csak puszta komfort zóna. Ami még nagyon fontos, hogy gondolj arra is, hogy akik fiatalon elkezdték a szexuális életet, azok jó eséllyel mostanra már elég jól adaptálódtak hozzá agyilag, vagyis már nem olyan izgalmas, mint a legelején, többnyire megszokásból csinálják. Képzeld el, hogy te későbbi életkorodban, ha szerencséd van, ráakadsz valami nőre, akivel jól kijössz, és megleped azzal, hogy benned mennyi töltet van még, hogy olyan lelkesen, odaadóan, teljes kapacitással fogod dugni, mint aki fiatalon lendült volna bele. Persze nem feltétel, hogy így legyen, de gondolj csak bele. Sokszor olvasni, hogy a nők panaszkodnak, hogy a pasijuk nem akar eleget dugni vagy már nem áll fel nekik. Neked meg majd új élmény lesz, és később jön el az a pillanat, amikor már nagyon hozzászoksz. Miért nem próbálsz meg így gondolkodni? Ez nem verseny.

A harmadik, hogy az életben ennél sokkal nagyobb problémád is lehetne. Emberek le kell éljenek úgy egy teljes életet, hogy fiatalon megbetegszenek vagy már úgy születnek, de nem halnak bele, hanem egy életen át nyomorítja őket az adott betegség. Vagy teljesen megégnek, vagy amputálni kell 1-2 végtagjukat, vagy szinte mindenüket. Nehogy azt hidd, hogy ezek az emberek nem vágynak a jóra, köztük a szexre. Tudom, ez idegesítő lehet, hogy a tőlünk szerencsétlenebb példákat hozom fel, hogy te jobban érzed magad, de ha belegondolsz van benne valami, engem ezek a szomorú esetek mindig megérintenek, és átértékelődnek bennem a dolgok, még ha csak egy rövid időre is, mondjuk egy nap erejéig. Van, aki akárhogy is szeretne tenni valamiért, soha nem fog összejönni neki, mert ilyen vagy olyan módon, de korlátozva van. Nagy az esélye, hogy neked jóval ideálisabbak a lehetőségeid, mint akikről most beszéltem. Persze jogos, hogy mit okoskodom én, hisz én is szerencsétlen lúzer vagyok, ez igaz. Csak egy nagy különbséggel, hogy én úgy állok hozzá, hogy lehetőségem lenne bármikor tenni a dolgokért és a változásért, ha nagyon akarnám, vagy legalább megpróbálnám. A lehetőség a kulcsszó.

Tehát lényegében azon nem tudsz változtatni, amilyen ember vagy/voltál, de a dolgokhoz való viszonyulásodon, hozzáállásodon tudhatnál változtatni, hogy kellemesebb legyen a lelki állapotod. De végül is te tudod.