Régóta házas, testileg-lelkileg elhanyagolt férfiként lenne esélyem még boldognak lenni?

#9-10

Abban biztos vagyok, hogy neki nincs senkije🙂

Ismerem már egy ideje, ismerem a személyiségét.

Elég konzervativ, prüd típus.

Anno beszéltem neki ezekről a vágyaimról. Elmondtam neki, hogy hiányzik az, hogy nem éltem. Szeretnék új dolgokat, akár vele együtt is. Gondolom nem kell mondanom, hogy reagált🙂

#12

Ezt nem vitatom, igazad van.

Háziasszonyként és anyaként tisztelem, csodálom az itthoni munkásságát. De nőként már sajnos nem tudok ugyanolyan csodálattal nézni rá. Hosszú időn keresztül elhanyagolt, visszautasított, egyszerűen már nem megy.

Kérlek, most ne az jöjjön, hogy biztos fáradt a gyerekek miatt, stb.

Nem erről van szó🙂

2 évtizede vagyunk kapcsolatban, tudom mikor mit miért csinál🙂

Felismertem mindig ha fáradt, és aszerint viselkedtem én is, de ez más. Ez nem fáradtság🙂

#14

Még egyszer leírom normálisan, udvariasan. A feleségem NEM olyan típus, aki félremegy.

Nem zavarna már egyébként az sem. De tudom, hogy nincs ilyesmiről szó.

Ha ismernéd a nejem, tudnád miröl beszélek😁

#16

A kérdésem szerintem elég egyértelmű🙂

Igazad van. Törlöm is a kérdést, hiszen úgyis teljesen felesleges ide bármit írni. A sok megmondó ember úgyis mindenbe beleköt.

Szerintem nem tettem fel olyan bonyolult kérdést, amiről ne lehetne normálisan, kúltúráltan elbeszélgetni.

De az ittlévők többségének jobban megfelel a sok f.rokméretes, meg családi szexes, stb kérdés.