Szexuális frusztráció?

Kifejted privátban, hogy mire gondolsz pontosan?

Amúgy meg akinek vannak hasonló tapasztalatai, az megérti és nem kell magyarázni, akinek nincs annak meg úgy sem tudod, tehát érdemes olyannal ismerkedni, aki érti miről van szó.

Nekem is fitymaszűkületem van, de nem emiatt nem volt nőm soha, ez legrosszabb esetben is csak a 2. okom (inkább kifogásom) lenne, ami miatt nem volt. Rendesen meg tudom mosni, ahogy kell, mivel csak merev állapotban akad meg félúton a makkon, ráadásul pont úgy, hogy az érzékeny része szabad lesz, de a makk pereme mögé sem csúszhat fel a bőr, mert nem is az a határeset, valamint nem okoz fájdalmat vagy diszkomfort érzést se (ez is ritkább eset gondolom). Szóval itt egyedüli problémát az okozna, ha a nő nem akarná elhinni, hogy bizony én azt rendesen meg tudom tisztítani, vagy kinézetre nem jönne be neki, mert elég viccesen néz ki, mikor betonkemény, és félúton a makk el van szorítva a feszülő bőr által, és olyan viccesen összenyomódik. 25 évesen, viszonylag elég hirtelen, rettenet sokat zuhant a libidóm, de ahogy észrevettem, nem fizikai szövődmény az ok, mert van, hogy rám jön a kanosság, és meg tudom úgy kívánni az önkielégítést is, mint kamaszkorban, meg akkor kőkemény is lesz, szóval valami pszichés gond lesz. De valami betegséget tutira előidézett ez az örökkévalóságig tartó egyedüllét, mivel a hajnali merevedéseim is rendszerint elmaradnak (régen ez soha nem volt, és akkor jó erőben is voltam egészségileg), kb. 1 kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt 7 évben hányszor volt az a természetes spontán merevedésem. És érdekes, hogy ez volt az első tünet, a libidó hirtelen csökkenése, utána meg ilyen betegség érzése, de konkrétan nem fáj semmim, csak borzasztó gyenge vagyok, meg mintha sokat öregedtem volna belül, bár kívülről ez nem látszik, amúgy is kb. 20 évesnek néznek sokan, de belül meg olyan, mintha több lennék 50 -nél. Nekem annyiban van szerencsém, vagyis amiatt tudom elviselni az egyedüllétet, mert alapból nem tudom magam elképzelni kapcsolatban, mármint úgy, hogy magam mellé engedjek valakit, hogy az életem részét képezze. Ettől függetlenül viszont ki tudok alakítani nagyon mély lelki kötődést, és természetesen kívánni is tudom a másikat szexuálisan, de nem tudnék komolyabb kapcsolatot kialakítani vele, pedig voltam már nagyon szerelmes is. Szóval soha nem tudnám a nőket hibáztatni emiatt, elég fiatalon ráéreztem, hogy bizony velem van a gond. Erre egyszerűen nincs megoldásom, talán a barátság extrákkal működhetne, de abból meg szerintem kiöregedtem, meg a lány ismerőseim annó mind olyanok voltak, hogy egyikük sem volt nyitott az ilyesmire. Vagy normális kapcsolat, vagy csak barátok maradunk, és akkor emiatt az utóbbi szerepét töltöttem be. Nem nézek ki rosszul, persze nem is az a macsó féle vagyok, de erre rátesz az is, hogy nem adok magamra olyan értelemben, hogy legyen valami fazonom, stílusom, mivel én így érzem jól magam. Képet amúgy én sem használok sehol, mert nagyon hülyén jövök ki rajtuk, nem vagyok fotogén.

”nekem a külsőnél általában több kell hogy beinduljak”

Ezt nagyon átérzem, régebben mindig azt tapasztaltam, hogy azokra a lányokra sokkal sűrűbben és erősebben felizgulok, akikkel volt legalább egyetlen olyan alkalom, hogy pl. csak írásban elbeszélgettünk valami személyesebb témáról, pl. megnyílt előttem, és megosztott velem valami személyesebb dolgot, ami nem feltétlenül szexuális téma, lehet tök általános dolog. Nekem mégis ezek után ő járt az agyamban, és pillanatok alatt el tudtam élvezni is, ha rágondoltam önkielégítéskor. Szóval érdekes ez, hogy kell a személyes valami, akármi a másiktól, hogy igazán megkívánjam, de a kapcsolat és az elköteleződés már nem működik részemről senki esetében.