Napjainkban nemhogy nem szégyen prostinak lenni, hanem bizonyos körökben egyenesen dicsőség, követendő példa?

21. Akik ezzel foglalkoznak napi szinten, azoknak sajnos hiába írod ezt. Aki alkalmanként csinálja, munka helyett. Az már más tészta. :)

Megint más tészta a kilátástalsn helyzet, amikor egy nő egyszer megcsinálja ezt.

Szerintem.

#24: Éppenhogy a nyomorból jöttem és ezért pontosan tudom azt, hogy milyen generációs problémák és életvezetési gondok vezetnek odáig, hogy valaki ide jusson. És éppen ezért mosolygok, mikor a normális körülmények között felnőtt nagyvárosi ember dobálja az aprópénzt a hajléktalanoknak vagy rakja ki a Facebook posztot, hogy találkozott egy bácsival, akinek történt egy tragédia az életében és azért lett hajléktalan. Ez főleg olyankor megmosolyogtató, mikor ismerem az illetőt 15 éve és pontosan tudom, hogy már akkor is egy utolsó kocsmatöltelék volt és nem elektromos tűz vagy villámcsapás miatt égett le a háza, amit a Házon kívülben is előadott szívszorító történetként, hanem mert hulla részegen rendszeresen az ágyban dohányzott de amennyire elhanyagolta a felújításokat ez se lenne csoda vagy ha rárobbant volna a gázpalack miután a vezetékest kikötötték tartós nem fizetés miatt és a felesége, gyerekei is jó okkal hagyták őt el.

Szóval amikor egy 40 fölötti egyedülálló gyerekes anyuka, akinek a tésztagyárban levágta a fél karját a gép tud tisztességes életet élni és meg se fordul a fejében, hogy akár csak 1-2 péniszt lecummantson egy kis mellékes pénzért, akkor ne állítsa már be nekem áldozatként senki azokat, akik potyogtatják a gyerekeket, akiket csak azért nem vesz el a gyámügy, mert így is tele vannak az árvaházak és imádkoznak, hogy ne jelentse fel őket senki, mert akkor hivatalból muszáj eljárniuk, de nagyszerű hivatkozási alapot szolgáltatnak arra (ezzel az ő lelküket is megnyomorítva), hogy anyu azért rodázik az út szélén, mert ti megszülettetek és titeket etetni kell. És azért dohányzik, mert ideges emiatt a munka miatt meg azért is iszik. Igaz, hogy már tizenéves kora óta aktívan tolja mindkettőt, de ezt engedjük el.

Vagy mikor az intézetből kikerült fiatal megkap közel 1 millió forintot egyben, ami mellé még jár egy államilag kirendelt mentor, aki próbálja legjobb tudása szerint terelgetni, bár sok beleszólása nincs, mivel nagykorú, de azért nem akarja, hogy egy görbe hétvége alatt elszórakozza azt a pénzt, így már jobb helyzetből indul sok olyantól is, akik családban nőttek fel, csak a vidéki szülők annyira csórók, hogy egy forintot nem tudnak neki adni, így fizetéselőleggel és munkásszállással kezdi a nagyvárosi létet, nem pedig 2 havi kaucióval és normális lakóhellyel. És ezzel nem azt mondom, hogy szuper lenne neki, csak nem kéne úgy beállítani, hogy aki árva meg intézetben nőtt fel annak annyira rossz és reménytelen lenne a helyzete.

Úgyhogy komolyan várom az ilyen élethelyzeteket, amikor valakinek nincs más választása és nem azért, mert tizenéves korától folyamatosan rossz döntések sorozatával pecsételi meg a sorsát újra és újra és ássa magát egyre mélyebbre.

És még ebben az esetben is ritka az, amikor CSAK ez a lehetőség áll fenn. De akkor már valóban erősen szűkül a választási lehetőség.

Arról meg szívesen beszélgetnék szociológusokkal, mentálhigiénés szakemberekkel, hogy vajon a nyomorba született pulyák jellemfejlődésének az tesz-e jobbat, ha állami intézetbe adja őket anyu, hogy tudjon dolgozni 3 műszakban és rendszeresen legalább hetente látogatja őket, vagy ha kiáll az út szélére és azt szokják meg, hogy ha anyu kurválkodik akkor van kóla meg mekis kaja meg karácsonyra lapos tévé meg iPhone.

26. Majd szívesen megkeresek neked egy ezzel kapcsolatos filmet, csak most nem jut eszembe a címe.

Ezt kb úgy adtad elő, mintha a másiknak nem lenne elég problémája..

Kívánom, neked ne legyen nagyobb mint az enyém! :)