Ez teljesen egyedülálló eset ami történt velem, még soha senki nem csinált hasonlót prostival, vagy léteznek hasonlóan szánalmas emberek mint én?

Idős szűz vagyok, ha úgy tetszik “incel”, bár nem rajongok ezért a kifejezésért…

Mivel már elértem egy bizonyos kort és beláttam, hogy ez másképpen egyszerűen nem fog menni (nekem!), ezért bejelentkeztem egy prostituáltnál…

A hölgy az értékelések szerint kifejezetten jól néz ki, és többi-kevésbé korrekt is.

Amikor megérkeztem hozzá, először jól megnézett az ajtóból, nem szólt semmit, majd beinvitált… Utána kedvesen köszönt és kedves hanglejtéssel megkérdezte a nevem, korom, meg pár általános dolgot, udvariasságból… Az “ajándékot” gyorsan átadtam, elvette. 1 perce voltam csak bent, amikor vettem le a kabátom sóhajtott párat, majd többször bele akart kezdeni valamibe -én csak figyeltem és mosolyogtam, udvariasan vártam hogy kimondja amit szeretne- és végül sikerült kimondania, hogy ne haragudjak de neki nem fog menni velem a dolog és biztos találok olyan hirdetőt aki szívesen fogad, de neki nagyon fontos a kémia. És hogy “nincsen velem baj, de sajnos nagyon nem érzi a kémiát kettőnk között” és mondta, hogy természetesen vissza adja az ajándékot.

Én bevallom, hogy lelkileg felkészültem arra az eshetőségre is, hogy nem akar majd fogadni, mindig próbálok a legrosszabb eshetőségekre is felkészülni… Így annyira nem rendített meg a dolog, abban a pillanatban.

Közöltem vele, hogy rendben van, semmi gond, végülis ugyanannyi joga van megválogatni a partnereit, mint bárki másnak, de azért felajánlottam neki két lehetőséget:

1. Elmegyek és nyugodtan tartsa meg az ajándékot, hiszen miattam kiesett egy időpontja.

2. Adok a meglévő ajándék mellé még 2db egyenértékű ajándékot, ha esetleg mégis lehet valami.

De hozzátettem, hogy tisztában vagyok vele, hogy nem illendő alkudozni ebben a műfajban, csupán azért vetettem fel a második lehetőséget is mert szerintem érdekelheti.

Erre azt mondta, hogy egy köztes megoldás lehetséges, elfogad 2 ajándékot (az összesen 3 közül ami fel lett ajánlva), de csak kézimunka lehetséges…

És én ebbe végülis bele mentem és mivel azelőtt még ilyesmibe sem volt részem, még élveztem is, de egyszerre éreztem élvezetet és elképesztően nagymértékű szégyent is, főleg hogy szinte egyszer sem nézett a szemembe, amikor beszélt hozzám, akkor is lefelé nézett…

Én nem, nem vagyok ápolatlan abszolút… csak sajnos fiatalkori kopaszodás miatt teljesen le van nyírva a hajam, illetve szerencsétlen az arcberendezésem.

Meg rosszul kommunikálok, de itt most mindent bele adtam, hogy normálisnak tűnjek.

És nem, túlsúlyos sem vagyok…

Szerintetek a lakásos műfaj fennállása óta volt már ilyen mással is, hogy így elutasították? Vagy ez valami különleges képesség?

Pár hónapja végig gyalogoltam éjjel 1kor a szabadkai úton és akkor az útszéli lányokkal alig tudtam megértetni, hogy nem szeretnék tőlük semmit, nem kell olcsó francia sem… De lehet túl magasak voltak az elvárásaim prosti téren is és hozzám az útszéliek illenek. Mondjuk ahhoz meg egyszerűen nincs kedvem.