Akik (párkapcsolatban vagy házasságban) hármasoznak NEM FÉLNEK, legalább egy kicsit, hogy 1.: a szeretett kedvesük (egyénfüggő) esetenként úgy tűnik mintha a másikkal jobban, vagy sokkal jobban élvezné a szexet helyettük? Vagy nem merül fel, hogy...

Vagy nem merül fel bennük, hogy 2.: ezen alkalmaktól fogva "nem lehet, hogy a párom az új jövevényre innentől mintha jobban vágyna (vagy ugyan nem mutatja, de ezt a borzalmat érzik rajta)"?

Ráadásként még ezek tetejébe nem aggódik az illető (legyen férfi, legyen nő ez a régi motoros), hogy 3.: lehet idővel, akár csak hónapok/évek múlva is, lassan véget is érhet az addig jó párkapcsolatuk (és a másik mosolyogva repül át az új delikvenshez, amihez ráadásul éppen ő asszisztált, így fájdalmai között magára marad)?

(Zárójelben megjegyezném, hogy nem azokat kérdezem, akik ezt párkapcsolatuk ellenére rendszeresen csinálják és nem volt gonduk belőle, hanem a kérdés inkább arra irányul, hogy igen könnyen a fentiek valamelyike bekövetkezhet. Vagy minimum - a második - negatív gondolat ébredne fel benne, vagyis a párját másnak önként átadóban.)

.

.

.

Mindegy, hogy 2 nő 1 ffi, vagy 2 ffi egy nő az adott felállás. A pár másik tagjának nem BORZASZTÓ belegondolni a "mi lesz ha"-ba?

(Vagy idővel átélni - egy esetlegesen jól működő házasság végét szomorúan elviselni, mikor ez esetenként meg is történik. Mivel képtelenség számomra elhinni, hogy ez mindig csak jól, azaz baljós érzelmek ébredése, és esetleg másra vágyás nélkül végződhet. Szerintem minimum fele-fele, vagy még rosszabb a problémákat és negatív párkapcsolati gondolatokat átvészelők/túlélők aránya. Tehát lehet, ha a nőben/férfiban ilyen gondolatok is ébrednének az évtizedek múlásával, lehet, hogy sokkal jobb lenne kettejüknek, ha néhány fantázia csupán fantázia maradna!)