Akik (párkapcsolatban vagy házasságban) hármasoznak NEM FÉLNEK, legalább egy kicsit, hogy 1.: a szeretett kedvesük (egyénfüggő) esetenként úgy tűnik mintha a másikkal jobban, vagy sokkal jobban élvezné a szexet helyettük? Vagy nem merül fel, hogy...

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a gondolatokat - és a privátban érkező segítő szándékú jótanácsokat is!

Azonban négyes és ötös az esetemben magától értetődik, hogy egyáltalán nem nekem valók, még csak véletlenül sem, a hármasok és párcserék. Ez nem is lehet kérdés.

Azon házaspárokra kérdeztem rá, akik viszont csinálják is, hogy nem aggódnak (vagy aggódtak - a legelején) a fenti könnyen bekövetkez(het)ő problémák, esetleges válások és az emiatt kialakuló fájdalmak miatt? Csupán erre irányult a kiírás, nem konkrét személyre, vagy vágyra.

(Meg arra, hogy mi van, ha az én kedvesem is X év/évtized után előállna nekem - értitek: éppen nekem - egy ilyen párcserés, vagy hármasos felállással... Bocsássatok meg nekem, hogy én ilyen vagyok, nem tudok osztozkodni, még a gondolattól is felfordulna a gyomrom, ha éppen a szerelmem jönne egy ilyen kívánsággal, pontosabban fogalmazva azzal, hogy neki akár pluszban ilyen titkos vágya is lenne. Vagy az emiatt fellépő negatív gondolatokkal, hogy esetleg már nem vagyok elég neki, másra jobban vágyna/vágyik. Nem a féltékenység ami jobban megviselne, hanem a feleslegesség és a mellőzöttség elborzasztó gondolata!

Már ha ilyennel jönne egyáltalán, nem is biztos, hogy mindenki vágyik ilyesmikre.)

"De amíg szívbol szeretem a párom..."

Teljesen így vagyok ezzel én is hatos. :)

"Mikor látod a párod arcán, hogy mással mekkorát élvez..."

Hasonló gondolatok itt is, a szívem szakadna nekem is meg.

"Szerintem ezt inkább olyan párok gyakorolják, akik ilyen-olyan okok miatt elválni nem akarnak."

Erre még nem is gondoltam, ebben lehet valami! Vagy emellé az, hogy annyi ideje vannak együtt, hogy kezd ellaposodni a kapcsolatuk, tenni nem akarnak (vagy nem tudnak?) a "megmentéséért", ezt nem tudtam pontosabban megfogalmazni és ehelyett a nehezebb/lassabb út helyett inkább ezt a könnyű(nek tűnő) utat választhatják. Meg persze emellé azt is, amit fent említett valaki, hogy az újdonság varázsa (mind egyén, mind annak "technikája") is érdekelheti őket.

Csak hát itt jön az (szigorúan nálam lenne ilyen, nem más nevében nyilatkozok), hogy 1.: ha jobb az újjal, 2.: pluszban esetlegesen engem már nem annyira kíván, akkor 3.: vele jobban fogja vágyni az együttléteket, rá netalán többet fog gondolni, majd végén akár inkább vele akarna lenni, mintsem velem, azaz ki tudja, lehet hamarost véget is fog érni a párkapcsolat.

Írták többen, hogy ez nem mindig van így, meg a párkapcsolat más tényezők miatt is - sajnos - véget érhet, de én ezt személy szerint a tűzzel való játéknak látom, mint egy meggyorsításának a nem éppen kedvező folyamatoknak. Az ördög pedig sosem alszik.

Ráadásul engedjétek meg nekem ezt a két gondolatot: ha egyszer ezt már valakik elkezdték, onnan NINCS visszaút! Lehet ellökted az asszonykádat (férjedet?) egy olyan útra, amit addig nem is akart - most pedig már várja. Vagy ami még rosszabb, ha ő maga akarta. Szerintem még a pár tagjai közötti kötelék is ennek aktív gyakorlására akaratlanul egyre jobban meglazulhat - ami szintén rossz irány, ha a párkapcsolat stabilitását nézzük.