Belém lenne kódolva a szubmisszivitás?

Mielőtt kapnék sok-sok kérdést, hogy mennyi idős vagyok, szűz vagyok-e, meg hasonlók: 20 éves vagyok, nő és még szűz. Bár utóbbi jelentéktelen lesz a kérdés szempontjából, azért szeretném megelőzni az erre irányuló kérdéseket és egyben megadni a lehetőséget arra, hogy frigid p*csának hívjatok.

(privátokat viszont nem kérek)

Olyan ember vagyok, aki egyébként nagyon vágyik arra, hogy férfiak és nők egyenlők legyenek, baromira érzékeny vagyok arra, ha egy picit is azt érzem, valaki lenéz amiatt, mert a "gyengébbik nem" csapatát erősítem, megmondja hol a helyem (a konyhában, meg ilyenek) vagy ne adj Isten levezeti, hogy az életben az egyetlen funkcióm az, hogy szüljek, vagy legalábbis, ahogy azt ebben a kategóriában mondanák: meg lehessen b@szni.

Ezek bántanak, és ennek ellenére érzek magamban furcsa hajlamokat, amikkel eddig nem néztem így szembe. Hogy gyakorlatilag a szexuális fantáziáim mind-mind olyan szituációk, amiben alárendelt szerepben vagyok, bár bújtatottan. Mindig úgy képzelem el, hogy szívességet teszek annak, akivel lefekszem, legyen az egy lelki beteg férfi, vagy csak szimplán magányos, vagy akár 60 feletti idős ember. Valamiért csak ezek a szituációk indítanak be, ahol gyakorlatilag tárggyá alacsonyítanám magam, használati tárggyá. Nem tudok arra gondolni, hogy elsősorban magam miatt szexeljek, engem az elégítene ki, ha másnak extrémen jót tehetnék.

Lehet ezen valahogy változtatni?