Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az ősközösségekben a férfiak megkellett fizikailag küzdjenek egymással, hogy ki feküdhet le egy adott nővel?
Az állatvilágban tulajdonképpen sok helyen ez a forgatókönyv, hogy a hímek megküzdenek egymással azért, hogy ki párosodhat a nősténnyel. Az emberek is a civilizáció kialakulása előtt körülbelül ugyanilyen törzsközösségekben éltek és kb úgy nézhetett ki a dolog, hogy a férfiak napközben vadászni, gyűjtögetni mentek miközben a nők otthon az utódokat nevelték. Este meg gondolom el kellett dönteni ki kivel fekszik le és valamiféle verseny alakult ki. A származás nem volt még lényeges, mert úgyis közösen nevelték a törzs összes gyerekét.
A monogám párkapcsolati modell tualjdonképpen csak azután jött miután megjelent a magántulajdon, hisz akkor már lényeges szempont volt, hogy ki kinek a gyermeke, ki kivel szemben tartozik felelőséggel, ki ki után örököl, stb. Ezért is volt annyira lényeges a házasság előtti szüzesség a zsidó-keresztény kultúrában. Ma meg a korszerű fogamzásgátlási módszerek korában megint nyilván új helyzet van.
Viszont ha jól meggondoljuk az alaptermészetünk most is olyan, mint őseinké. Most is meg kell küzdeni azért, hogy ki szerzi meg a csinos, mutatós nőt barátnőnek, a nők meg válogatnak a jelentkezők közt csak már nem kizárólag a fizikai erő számít, hanem az anyagiak, társadalmi státusz, stb. Tudom, hogy kicsit leegyszerűsítettem a témát, de én valahogy igaznak érzem.
válasza:#10 elég eltérő az egyes állatok szexualitása.
A "kidobja az előző párzásból származó utódokat" azokra a fajokra jellemző ahol csak az alfahím párosodhat. Pontosabban csak egy ivarérett hím van sok-sok nősténnyel. Ha új hím veszi át az előzőtől a hatalmat akkor "biológiai érdeke" hogy amíg az uralkodása tart addig minél több utódot hozzon létre - azaz minél több termékeny nőstény legyen a háremben. Ha a szoptatós, nem elválasztott utódokat megöli akkor a nőstény teje elapad, ismét fogamzóképessé válik. Nem kell megvárnia az utód elválasztását, ami sok-sok hónap lehet. Kegyetlen dolog, de az állatvilág így működik ezeknél a fajoknál. A már elválasztott, de még fiatal példányokat nem bántja (a hímeket sem, de amint az ivarérett lesz akkor elüldözi a csoporttól).
Igen a szex az örömszerzésről "szól". Pontosabban egy nagyon erős "jutalmazási" mechanizmus (örömszerzés) amivel motiválja az egyedeket a szexre. Az ember szaglása elég tompa, nem képes kiszagolni a termékeny napokat (rendezetlen is az ember ciklusa), illetve sok aktus kell 1-1 fogantatáshoz. Így ösztön/pozitív kondicionálás mechanizmusával ösztönöz a folyamatos szexualitásra. Buksi szeme előtt sem kiskutyák lebegnek amikor ráugrik Fifikére a parkban.
A csimpánzok kurkászással, egyéb testi kontaktussal erősítik a csoporton belüli kohéziót nem random szexel!
válasza:Az emberre eredendően időszakos monogám kapcsolat a jellemző. A férfiak versengése csökkent a nőkért az evolucio során, illetve nem fizikai jellegű volt, ahogy ma se.
Erre több közvetet bizonyiték is van.
válasza: válasza: válasza:Nem! Mindenki dugott mindenkivel békében!
Ma is ezt kellene. Ma már a fogamzásgátlás is megoldott!
válasza:Az ősközösségekben monogámiáról, annak igényéről beszélni elég ostoba dolog: törzsi közösségekben minden közös volt, az asszonyok is és a gyerekek is!
Persze minden népnél, törzsnél más a szokás, de a monogámia követelményét a legtöbb helyen (jobb híján) csak a vallás szabályozta.
Aztán persze vannak érdekes (ma is működő!) kapcsolati típusok is, de a monogámia ott is ismeretlen fogalom:
válasza: válasza: válasza:A bonobó majmok a teremtés csodái: igazi szexmaschine-ok, minden érzelmüket dugással vezetnek le. Nem háborúznak, hanem "ledugják" a problémáikat.
És hát ők sem monogámok...
válasza:#16 pont azért érdekes ez a törzs mert a többi NEM így él. Egyébként ebben a sémában is megfigyelhető az emberre jellemző alapvető viselkedésforma, csak a cikkíró kicsit kiszínezi a dolgot.
Az emberre biológiailag a félmonogámia jellemző. A párok között erős kötődés alakul ki (aminek a biológiai célja az utódgondozásban történő együttműködés) függetlenül attól hogy ezt házasságnak hívják vagy bármi másnak. A kapcsolatokban idővel kopnak az érzések, a régiek felbomlanak és újak alakulnak ki. A közösségen belül is eltérő az egyes egyedek viselkedésmintázata. Fészekrakó, monogám párt alkotó madaraknál is megfigyelhető időnként a "kicsapongás" mind a hímek, mind a tojók részéről, de NEM mindegyik egyednél és nem ez az alapvető jellemző.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!