Miért nem elfogadott a teltség? Más is találkozott már ezzel?

Nem igaz. Az ember értékét társként (is) az emberi kvalitásai szabják meg elsősorban, másodsorban a külseje, de az kizárólag annak a szemszögéből, aki őt partneréül választja. Én így látom, ezért merem feltételezni, hogy az ide kommentelők közül sokan mások is. A húspiac szemléletből ki lehet nőni.

Te úgy gondolod, hogy egy tényleges, már diagnosztizált betegség létezéséről tudomást venni degradálása a másik embernek? Ha nem (mert miért is gondolnád), annak a belátása, hogy elhízottként még ha perpillanat nem is beteg valaki, jó esélye van később azzá válni, mitől lenne az?

Én javarészt korrekt hozzászólásokat látok, de ez valószínűleg annak köszönhető, hogy amikor valaki az "egészségtelen túlsúly" kifejezést használja, én azt feltételezem, hogy egészségre nézve veszélyes mértékű túlsúlyt ért alatta, te meg azt, hogy szerintük a kérdező barátnője már ebben a pillanatban is beteg. Még a 12-es (akinek a hozzászólása a legközelebb áll ahhoz, amiről beszélsz) sem magát a kövérséget titulálta betegségnek, sőt, nem is azt mondta, hogy törvényszerűen betegséget von maga után, hanem azt, hogy valamiféle betegségből eredeztethető (ezzel az állítással egyébként lehetne vitatkozni, de nem fogok). De majd kijavít, aki úgy érzi, hogy félreértettem a mondanivalóját.

Akikről a kérdező írt, azok bunkók, ennyi. Nem mondom, hogy nem létezik az a fajta hozzáállás, amit vázoltál, csak azt, hogy én nem értem tetten ebben a kommentszekcióban, sokkal kulturáltabb válaszok születtek, mint amire számítottam más kövér nős topicok alapján.

23-as

Nekem is van túlsúlyom, feleslegesnek tartom az előítéletet.

Kockázattal csak meggondolatlan emberek nem foglalkoznak. Minden kockázat beárazható.

Az esztétikai értékkel pedig az a bajom, amit már kifejtettem, hogy a teétség olykor ad, olykor elvesz. Lesznek nagyon jó szögei, és rosszak is. Úgy egyébként én is igényelem, hogy legyen valaki kicsit husis, ez az egyik zsánerem.

Kérdező a társadalmon nem tud változtatni, de el tud beszélgetni az említett emberkékkel. Nem értem egyet a teljes body-positivity szemlélettel. Úgy gondolom, hogy ha minden klappol akkor szuper, mert fogyni bármikor lehet, annál már csak nehezebben változtatható dolgok vannak egy emberben. És kell is fogyni, bármennyire is meg van elégedve a mostani helyzettel. Gondolkozzunk ésszerűen! Jót is tesz egy kapcsolatnak, ha látod, hogy a másik elhivatott egy olyan cél érdekében, amely mindkettőtök számára fontos, és esetleg ebben te is tudsz segíteni. Ez egy tök jó dolog tud lenni.

#26

Szomorú, hogy szerintetek 30 éves kortól már próbálkozni sem érdemes, mert onnantól lejtő, ha törik, ha szakad. Káros üzenet ez az erre járó túlsúllyal élőknek, főleg, hogy nem igaz, középkorúként bőven lehet fogyni. De örülök, hogy te jól érzed magad a bőrödben.

#28

Finoman szólva meredek kijelentés, hogy a -10 kilója tette mentális beteggé(!), amiből rögvest ki is gyógyult, amint a BMI-je visszaugrott 30 fölé. Ha valaki kiegyensúlyozatlanná válik a fogyástól, annak legtöbbször a nem megfelelő módszer az oka, jellemzően az esztelen koplalás, az esszenciális tápanyagok megvonása a szervezettől. Ezt megtapasztaltam a saját bőrömön, amikor a szintén 160 centim mellé szintén közel 80 kilóról lementem 53-ra a hírhedt 1200 kalória/nap módszer segítségével (bár a vége felé inkább csak 1000 volt), és baromira nem volt szempont nálam, hogy azt miből viszem be. Szóval ha mást nem, annyit elhihetsz, hogy nem a levegőbe beszélek.

Illetve ne felejtsük el azt se, hogy 80 és 109 kiló között van egy nem elhanyagolható különbség, még akkor is, ha a szóban forgó női ismerősöd 10 centivel alacsonyabb a kérdező párjánál (170 centihez 109 kiló nagyjából úgy aránylik, mint 160 centihez 97 kiló).