Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
(NAGYON HOSSZÚ) Tapasztaltabbak tudnának tanácsot adni ilyen helyzetben?
Sziasztok!
Kicsit hosszú lesz de csak emiatt a kérdés miatt regisztráltam.
2 és fél éve vagyunk együtt a barátnőmmel és még soha életemben nem szerettem senkit ennyire. Előtte csak egy "rossz" kapcsolatom volt, neki én vagyok az első komoly kapcsolata. Huszonévesek vagyunk mindketten.
Pár hónapja volt egy időszak amikor kértem hogy bújjon hozzám, öleljen meg vagy csókoljon meg de csak egy "most ezt/azt csinálom" meg hasonló semmilyen választ kaptam. Történt akkoriban hogy a gépnél ült én lefeküdtem az ágyba és mondtam neki hogy bújjon mellém kicsit ölelkezni de akkor is nemet mondott mert éppen gépezik. Akkor elpattant valami és elég hülyén reagáltam le és kiakadtam, mondtam neki hogy mostanában elutasító és hiányzik nekem, mintha nem is lenne barátnőm és hogy akkor inkább szakítsunk. Persze ezt én csak így gyerekeken besértődve mondtam mert fájt hogy elutasít. És ő akkor csak annyit reagált rá hogy jó akkor számítsunk én meg elviharzottam. Csak aznap később derült ki hogy ezt nem egy kis vitának vette hanem már hazatelefonált (Mert együtt lakunk) a családjához és már ők is tudták hogy SZAKÍTOTTUNK. Kész, ilyen gyorsan. Én ezt el sem hittem és azonnal mondtam neki hogy de hát beszéljük már meg hogy mi van. Egyébként nagyon ritka hogy rá tudom venni hogy beszéljünk kettőnkről komolyabban.
Elmondtunk egymásnak mindent ami nyomja a szívünket ezek most mellékesek a sztoriban. De voltak dolgok amikben változnom kellett és tettem is érte. De!
Elmondta hogy onnantól érezte úgy hogy nem jó köztünk valami amikor beleszeretett az egyik munkatársába. Ezen nagyon ledöbbentem. Ki sem néztem volna belőle mert annyira cuki és hű és őszinte hogy azt gondoltam hogyha valaha ilyen történik azt rögtön elmondja. (Egyszer egyik barátom poénból mondta hogy nem félsz hogy majd mégcsal? És mondtam hogy ő nem olyan. Erre mondta hogy minden lány olyan. Amikor viszont bemutattam a barátnőmnek akkor ő is mondta hogy ő tényleg nem olyan akitől félnem kellene hogy megcsal)
Vissza a sztorihoz: Teljesen le voltam döbbenve és rettenetesen fájt. Aznap este annyira kifakadtam hogy megláttam ahogy mentem be a szobába hogy ott fekszik és eszembe jutott hogy az "Én egyetlenem" már mást szeret és most biztos azzal a sráccal aludna együtt. Én óvatosan bebújtam mellé de elbőgtem magam és fel is keltettem. (Én marha)
Másnap reggel beszélgettünk és azt mondta hogy szeretne velem maradni meg hogy csak este látta hogy mennyit jelent ő nekem. (Azt tudni kell hogy elég idióta vagyok és nagyon nehezen mutatom ki mit érzek. De imádom őt.)
Egy szó mint ezer, azt mondta hogy szerinte az csak egy fellángolás volt és újra együtt lettünk és úgy éreztem újra erős a kapcsolatunk és ő is ezt mondta többször is ezután. Tehát minden jó volt. Egészen mostanáig.
Most jön egy kis infó: Azt tudni kell hogy a szexuális életünk igazából kisebb mint 0. Én maszturbálni szoktam van amikor előtte ő is azt szokta amikor nem vagyok ott vagy csak másik szobában vagyok stb.
Na ez így nagyon nem jó én is tudom. Próbáltam már ezt vele számtalanszor megbeszélni de szinte mindig a semmire jutottunk. Nem szereti ha nyalom a punciját, nem szereti ha ujjazom, dugni sosincs kedve, utóbbi időben én kérem a csókot is pedig engem az valahogy nem is annyira érdekel/izgat. Azt tudni kell még hogy van sajnos egy erős anál fétisem amit ő nem szeret én meg néha vagy gyakran szívesen benyúlnék a bugyijába hátra hogy megmarkoljam a fenekét vagy a popsi lyukához nyúljak. Ezt ő nem szereti. Vagyis ezt sem. Igazából szinte semmit ami intimebb az ölelésnél. Ez a fétis dolog ráteszi a bélyegét az intim életünkre ezzel tisztában vagyok de nem tudom hogyan lehetne kiírtani egy fétist. Amikor rámszól hogy ne fogdossam a fenekét félre vonulok, és masztizok miközben a fenekére meg rá és az arcára, mosolyára gondolok.
INFÓ VÉGE!
Második beszélgetés:
Az utóbbi időben mégha "Jobb is lett" a beszélgetés után a kapcsolatunk az intim élet még többet romlott ha lehet a nullánál is kevesebb egyáltalán.
Ez így ment egészen tegnapig amíg rá nem tudtam venni hogy nézzünk együtt pornót. (Egy a millióhoz az esély) És mutatta szégyenlősen hogy arcra ülős pornót szokott nézni és én mosolyogva kérdeztem hogy nem lenne jobb ezt előben? És elkezdtünk VÉGRE a szexuális életünkről beszélni ahol kiderült hogy amikor nyaltam óvatosan a nyelvem végével a csiklóját még a kapcsolatunk legelején akkor az neki fájt és szólt is. Csak amit én nem tudtam hogy az ahogy akkor reagáltam rosszul esett neki. Én mondtam hogy "Mitől lehet hogy fáj, nem kellene nőgyógyászhoz menni? Nem értek hozzá bocsi ha hülye vagyok. Pedig más lányok szeretik ha nyalják őket."
TUDOM, ÉN IDIÓTA! Nem kellett volna ezt mondanom. Ez hagyott nyomot benne, részben emiatt nem érdekli a szex velem.
De örülök hogy megint "eröltettem" a beszélgetést mert ez kiderült.
De erre jött a csattanó.
Vettünk kapcsolatunk elején pár "játékot" hogy majd használjuk őket. Hát nem így lett. Ugye nem volt szexuális életünk tehát azok a játékok ott porosodtak.
Aztán tegnap kiderült, elmondta hogy az egyik játékot elővette és használta. Ez részben jól esett mert végre nyitott az ilyesmire részben nagyon rosszul esett hogy én meg már annak is örülök ha megcsókol vagy benyúlhatok a bugyijába előre. Vagy ha néha rá tudom venni hogy nyúljon be a gatyámba nagy nehezen.
De erre rá tudott kontrázni.
Na ez az a rész ahonnantól teljesen sokkba vagyok és azóta ugyanolyan üresnek és tehetetlennek érzem magam.
Elmondta hogy arra szokott maszturbálni hogy arra gondol hogy az a munkatársa dugja őt. És amikor használta a játékot elég vadul használta és arra gondolt hogy a srác csinálja vele vadul.
Kész. Egyszerűen innentől mintha elnémult volna a világ, mintha nem létezne semmi csak egy gondolat a fejembe amit nem tudok eltűntetni. Elment az étvágyam, az életkedvem, a lelkem mintha üres lenne.
A lány akivel több mint két éve együtt vagyok és imádok... Egy másik srácba beleszeret aztán azt mondja nekem hogy csak fellángolás volt majd kiderül hogy azzal a játékkal keményen maszturbált amit velem sosem használt és közben az járt a fejében hogy a srác keményen megdugja. Én meg ha egy ujjamnak a végét bedugom neki úgy hogy benyúlok a bugyijába azt mondja hogy fáj és nem engedi hogy csináljam.
Tudni kell hogy tisztában vagyok vele hogy nem vagyok tökéletes, sőt... Sokat kell változnom de már így is rengeteget változtam a barátnőm miatt aminek örülök és ezt ő is tudja. Jó hatással van rám. De a tegnapi beszélgetés után sírva aludtam el. Még azt is álmodtam hogy láttam őt és a munkatársát együtt és mosolygott rá azzal a szép mosolyával amit úgy imádok és még álmomban is sírtam. Arra keltem fel hogy megint sírtam. Egyszerűen nem tudom mi tevő legyek.
Sosem gondoltam volna hogy ide fordulok segítségért de sajnos nem tudom mit tegyek. Most 3 napig külön leszünk úgyhogy van időm gondolkodni.
Szerintetek normális hogy ez ennyire rosszul esik? Mit tegyek? Mit tegyek?
Ne haragudjatok hogy hosszú volt. Bármilyen kérdésetek van, tegyétek fel nyugodtan. Elmenjen pszichológushoz szerintetek amiért ennyire lelki nyomorult vagyok?
Úgy érzem van előttem egy gomb amit meg kellene nyomjak de túl gyenge vagyok hozzá. Azt sem tudom az lenne-e a helyes megoldás ha megnyomnám a szakítás gombot.
Üres vagyok, összetört, bánatos, szomorú, már semmi nem érdekel. Érdemes egyáltalán még küzdenem? Segítsetek!
Totál olyan ez a sztori, mint az én első kapcsolatom volt. Az a szörnyű nő, te jó ég... Életem mélypontja. Te nyilván nem érted, nem látod most, de semmit nem jelentesz neki azt leszámíva, hogy használ valamire - hogy az mi, azt mi nem tudhatjuk, de te valószínűleg pontosan tudod, ha őszinte vagy magaddal.
Hagyd ott nagyon gyorsan, később minden percet bánni fogsz, amit vele töltöttél. El se tudod képzelni, milyen kedves, szexi nők vannak.
Szia, ne haragudj, elolvastam a kérdést, mert már tegnap is itt volt. És nagyjából végigfutottam a válaszokon is, de nem nagyon értik a helyzetet, csak többnyire érzékelik hogy valami nem stimmel és nem érdemes erőltetni.
A "barátnőd" manipulál téged, ráadásul elég durván. A történet alapján valószínű, hogy nárcisztikus személyiségzavara van. Mindenképp érdemes ennek utánajárnod, és igazi szakemberrel is beszélned, ha többet akarsz megtudni. Már a történet elejéből is nyilvánvaló, hogy ez egy nem túl hiteles kapcsolat, ha azonnal az első ziccert kihasználta, amikor sérelmezted, hogy nincs köztetek gyakorlatilag semmi, és ellened fordította, hogy kapálózz érte. És ahogy látom, ezt újra, és bármikor el tudja veled érni, te pedig érzelmileg nem tudod ezeket lekövetni. Egyre lejjebb, és lejjebb kerülsz, és már most ne legyenek kétségeid, hogy ennek nem lesz vége, csak rosszabb lesz. Olyan megaláztatásoknak tetted ki eddig magadat miatta, hogy már most is rohadt fájdalmas lesz a felismerés, ha van benned minimális életösztön, akkor kezdesz magaddal valamit, mert nem szerelmes vagy a lányba, hanem egy krónikus kisebbségi komplexusod van, amivel vissza lehet élni. Az ilyen furcsa jelekre, mint a "fáj az ujjad érintésétől is a szeméremdombja, miközben meséli neked hogy dugatná meg magát a munkatársával" már neked is feltűnnek, hogy lehet van valami gixer, de ez tipikusan a passzív-agresszív manipulátoroknak a bevett eszköze.
Nagyon súlyos önértékelési problémáid vannak, bele fogsz betegedni, ha nem kezdesz valamit magaddal, és folytatod ezt a mérgező kiszolgáltatott cuckold-pornót magaddal.
Sziasztok! Hát életem legnehezebb, leghosszabb beszélgetésén vagyunk túl.
Amikor sokadszorra is azt mondtam hogy ennek csak a szakítás vethet véget akkor végül azt mondta hogy rendben legyen. Kis sírás után elmondta hogy igazam van abban hogy ez számomra szenvedés lehetett és érzi hogy ez nekem rossz emiatt tényleg muszáj szakítanunk mégha mindkettőnknek is fáj. Meg azt mondta hogy nagyon teszek neki és hogy igazából az a másik srác csak úgy tetszik neki mint mondjuk ahogy én nekem megtetszik egy másik lány csak rosszul fogalmazott a "beleszeret" szóval. Viszont engem meg szeret is. Mondtam neki hogy én úgy érzem ez csak egy erős baráti szeretet és honnan tudja hogy ez szerelem? Egy szó mint száz. Azt mondta hogy egyáltalán nem érdekli az a srác mert még csak beszélni hallotta, de nem beszéltek egy szót sem. Tényleg messzebb dolgozik tőle. Nem azért mondta el mire masztizik mert meg akart bántani. Inkább bizalomból. Mindketten kezdők vagyunk ilyen kapcsolati dolgokban és sokat hibázunk. Volt hogy kértem hogy soroljuk fel külön-külön hogy szerinte mi az a tulajdonsága ami a másikat zavarhatja és nagyjából mindketten tudtuk mindkettőnk problémáit. Úgy kezeltük hogy már vége tehát jobb hogyha mindent kivesézünk már "nem baj" ha a másikat megbántjuk. És mindketten eléggé megkönnyebbültünk amikor rájöttünk hogy a problémák nagy része kis erőfeszítéssel is megoldhatók. Igazából most ott tartunk hogy én mondtam neki hogy egy olyan esélyt kap hogy: "Képzeljen el egy mutatót ami annál feljebb megy minél több erőfeszítést fektetek kettőnkbe. Ez a mutató kiakadt és ez testileg, lelkileg meglátszik rajtam. Ha tényleg akar egy utolsó esélyt akkor most csak neki kell bizonyítania mert én úgy érzem hogy sokat tettem kettőnkért"
Azt hiszem most először értette hogy azok amiken keresztül mentünk nekem hogy esett. Hogy lelkileg mennyire megviselt. Hogy egy olyan kapcsolatban voltam ahol semmi nem volt stb.
Megint előjött az egyik téma ami zavarta őt régebben is önmagával kapcsolatban. És most hogy sokadszorra is nyomatékosítottam benne hogy én úgy szeretem őt ahogy van, szerintem most az egyszer elhitte. Úgy érzem kigyomláltunk szinte mindent amit lehetett.
Tudom sokan mit fogtok gondolni erről de higyjétek el hogy az eddigi legőszintébb beszélgetésünkön vagyunk túl. Olyan dolgokat mondtunk el egymásnak amit még soha senkinek nem mondtunk. Azt hiszem közelebb vagyunk egymáshoz mint valaha. Egyébként kedden amikor hazaért még nem tudta hogy szeretnék vele beszélni és azt kérdezte: "Kérdezhet valamit? Megölhetlek?"
Én megkérdeztem hogy hogyhogy megkérdezed most ezt?
"Mert napok óta nem írtál vissza és nagyon hiányoztál nekem"
Az eddigi legszorosabb ölelést kaptam tőle akkor.
Mindegy. Nagyon sok pozitív lépés történt amire nem is gondoltam volna hogy meg fog történni valaha is.
Tehát röviden:
Most rajta a sor hogy bizonyítson, és meglátjuk hogy mennyire fogjuk élvezni az új őszintébb nem szex-mentes életünket. Ne féljetek nem fogom hagyni hogy pár szex után máris eltekerje a fejem. Nem is ez a lényeg. Hanem a nagyobb őszinteség és bizalom. A szex az vele jár. Meglátjuk. Lehet hogy írok kb. egy hét múlva, ha érdekel valakit majd.
ui.: Utána olvastam a nárcisztikus személyiségzavarnak de nagyon elenyésző része igaz rá. Szerintem az alapján amiket tegnap mondott elképzelhető hogy javítható még ez a kapcsolat de elfogadtam már hogy vége, ha mégsem tudjuk megjavítani.
Az viszont igaz hogy nekem vannak pszichés problémáim amik nem, vagy lassan orvosolhatók. Kihasználni nem tud igazából semmivel. Mint írtam ha ez lett volna a célja, például pénzzel vagy hogy lakótárs aki helyette is fizeti a lakást, akkor ez így megcáfolódott azzal hogy amikor munkanélküli lettem szó nélkül fizetett ő mindent.
Szóval ez egy olyan kapcsolat, amit mindenki egy értelmetlen szenvedésnek gondol, és mindenki meg van róla győződve, hogy a lány csak bántalmaz és kihasznál téged (ezen nem anyagi természetű kihasználást kell érteni bazeg), de te érted és átlátod, hogy "ő nem olyan", és igazából csak az a baj, hogy mindketten kezdők vagytok, egyébként meg olyan mély lelki kapcsolat van köztetek, amit mi nem értünk meg, és remélhetőleg mostantól a szex is sokkal jobb lesz köztetek.
Jól van, öreg. Mi szóltunk. Ez egy olyan dolog, amit mindenkinek a maga bőrén kell megtanulnia, végigszenvednie. Csak 3 hét vagy hónap múlva ne nyissál még egy ugyanilyen kérdést majd, kérlek, hanem inkább olvasd végig ugyanezeket a válaszokat, ugyanúgy érvényesek maradnak.
Ja, és amúgy ha látok egy olyan kérdést mostanában, hogy a "sose hittem volna, hogy ez lehetséges, de a frigidnek hitt barátnőm megcsalt egy egész focicsapattal", akkor nem fogom megnyitni a kérdést, mert már tökéletesen ismerem a sztorit.
Ez az első és utolsó kérdésem itt. Max itt fogok még írni a fejleményekről.
Ha hibát követek el, viselem, megérdemlem. De tegnap este nagyon meglepett a viselkedése, éreztem hogy ezt ő nem akarta. Ma már megnyílt annyira hogy (részletekbe nem megyek bele) az első olyan orgazmusát ahol nem egyedül volt jelen, átéltük együtt. Mondta is hogy sosem gondolta volna ezt. Idő kellett hozzá türelem, de ami a LEGFONTOSABB, bizalom. Amit részéről ezzel kapcsolatban most először kaptam meg talán. A tegnap átsírt, átbeszélt dolgok után most mintha egy új kapcsolat lenne. Jó kezdésnek tűnik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!