Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
(NAGYON HOSSZÚ) Tapasztaltabbak tudnának tanácsot adni ilyen helyzetben?
Sziasztok!
Kicsit hosszú lesz de csak emiatt a kérdés miatt regisztráltam.
2 és fél éve vagyunk együtt a barátnőmmel és még soha életemben nem szerettem senkit ennyire. Előtte csak egy "rossz" kapcsolatom volt, neki én vagyok az első komoly kapcsolata. Huszonévesek vagyunk mindketten.
Pár hónapja volt egy időszak amikor kértem hogy bújjon hozzám, öleljen meg vagy csókoljon meg de csak egy "most ezt/azt csinálom" meg hasonló semmilyen választ kaptam. Történt akkoriban hogy a gépnél ült én lefeküdtem az ágyba és mondtam neki hogy bújjon mellém kicsit ölelkezni de akkor is nemet mondott mert éppen gépezik. Akkor elpattant valami és elég hülyén reagáltam le és kiakadtam, mondtam neki hogy mostanában elutasító és hiányzik nekem, mintha nem is lenne barátnőm és hogy akkor inkább szakítsunk. Persze ezt én csak így gyerekeken besértődve mondtam mert fájt hogy elutasít. És ő akkor csak annyit reagált rá hogy jó akkor számítsunk én meg elviharzottam. Csak aznap később derült ki hogy ezt nem egy kis vitának vette hanem már hazatelefonált (Mert együtt lakunk) a családjához és már ők is tudták hogy SZAKÍTOTTUNK. Kész, ilyen gyorsan. Én ezt el sem hittem és azonnal mondtam neki hogy de hát beszéljük már meg hogy mi van. Egyébként nagyon ritka hogy rá tudom venni hogy beszéljünk kettőnkről komolyabban.
Elmondtunk egymásnak mindent ami nyomja a szívünket ezek most mellékesek a sztoriban. De voltak dolgok amikben változnom kellett és tettem is érte. De!
Elmondta hogy onnantól érezte úgy hogy nem jó köztünk valami amikor beleszeretett az egyik munkatársába. Ezen nagyon ledöbbentem. Ki sem néztem volna belőle mert annyira cuki és hű és őszinte hogy azt gondoltam hogyha valaha ilyen történik azt rögtön elmondja. (Egyszer egyik barátom poénból mondta hogy nem félsz hogy majd mégcsal? És mondtam hogy ő nem olyan. Erre mondta hogy minden lány olyan. Amikor viszont bemutattam a barátnőmnek akkor ő is mondta hogy ő tényleg nem olyan akitől félnem kellene hogy megcsal)
Vissza a sztorihoz: Teljesen le voltam döbbenve és rettenetesen fájt. Aznap este annyira kifakadtam hogy megláttam ahogy mentem be a szobába hogy ott fekszik és eszembe jutott hogy az "Én egyetlenem" már mást szeret és most biztos azzal a sráccal aludna együtt. Én óvatosan bebújtam mellé de elbőgtem magam és fel is keltettem. (Én marha)
Másnap reggel beszélgettünk és azt mondta hogy szeretne velem maradni meg hogy csak este látta hogy mennyit jelent ő nekem. (Azt tudni kell hogy elég idióta vagyok és nagyon nehezen mutatom ki mit érzek. De imádom őt.)
Egy szó mint ezer, azt mondta hogy szerinte az csak egy fellángolás volt és újra együtt lettünk és úgy éreztem újra erős a kapcsolatunk és ő is ezt mondta többször is ezután. Tehát minden jó volt. Egészen mostanáig.
Most jön egy kis infó: Azt tudni kell hogy a szexuális életünk igazából kisebb mint 0. Én maszturbálni szoktam van amikor előtte ő is azt szokta amikor nem vagyok ott vagy csak másik szobában vagyok stb.
Na ez így nagyon nem jó én is tudom. Próbáltam már ezt vele számtalanszor megbeszélni de szinte mindig a semmire jutottunk. Nem szereti ha nyalom a punciját, nem szereti ha ujjazom, dugni sosincs kedve, utóbbi időben én kérem a csókot is pedig engem az valahogy nem is annyira érdekel/izgat. Azt tudni kell még hogy van sajnos egy erős anál fétisem amit ő nem szeret én meg néha vagy gyakran szívesen benyúlnék a bugyijába hátra hogy megmarkoljam a fenekét vagy a popsi lyukához nyúljak. Ezt ő nem szereti. Vagyis ezt sem. Igazából szinte semmit ami intimebb az ölelésnél. Ez a fétis dolog ráteszi a bélyegét az intim életünkre ezzel tisztában vagyok de nem tudom hogyan lehetne kiírtani egy fétist. Amikor rámszól hogy ne fogdossam a fenekét félre vonulok, és masztizok miközben a fenekére meg rá és az arcára, mosolyára gondolok.
INFÓ VÉGE!
Második beszélgetés:
Az utóbbi időben mégha "Jobb is lett" a beszélgetés után a kapcsolatunk az intim élet még többet romlott ha lehet a nullánál is kevesebb egyáltalán.
Ez így ment egészen tegnapig amíg rá nem tudtam venni hogy nézzünk együtt pornót. (Egy a millióhoz az esély) És mutatta szégyenlősen hogy arcra ülős pornót szokott nézni és én mosolyogva kérdeztem hogy nem lenne jobb ezt előben? És elkezdtünk VÉGRE a szexuális életünkről beszélni ahol kiderült hogy amikor nyaltam óvatosan a nyelvem végével a csiklóját még a kapcsolatunk legelején akkor az neki fájt és szólt is. Csak amit én nem tudtam hogy az ahogy akkor reagáltam rosszul esett neki. Én mondtam hogy "Mitől lehet hogy fáj, nem kellene nőgyógyászhoz menni? Nem értek hozzá bocsi ha hülye vagyok. Pedig más lányok szeretik ha nyalják őket."
TUDOM, ÉN IDIÓTA! Nem kellett volna ezt mondanom. Ez hagyott nyomot benne, részben emiatt nem érdekli a szex velem.
De örülök hogy megint "eröltettem" a beszélgetést mert ez kiderült.
De erre jött a csattanó.
Vettünk kapcsolatunk elején pár "játékot" hogy majd használjuk őket. Hát nem így lett. Ugye nem volt szexuális életünk tehát azok a játékok ott porosodtak.
Aztán tegnap kiderült, elmondta hogy az egyik játékot elővette és használta. Ez részben jól esett mert végre nyitott az ilyesmire részben nagyon rosszul esett hogy én meg már annak is örülök ha megcsókol vagy benyúlhatok a bugyijába előre. Vagy ha néha rá tudom venni hogy nyúljon be a gatyámba nagy nehezen.
De erre rá tudott kontrázni.
Na ez az a rész ahonnantól teljesen sokkba vagyok és azóta ugyanolyan üresnek és tehetetlennek érzem magam.
Elmondta hogy arra szokott maszturbálni hogy arra gondol hogy az a munkatársa dugja őt. És amikor használta a játékot elég vadul használta és arra gondolt hogy a srác csinálja vele vadul.
Kész. Egyszerűen innentől mintha elnémult volna a világ, mintha nem létezne semmi csak egy gondolat a fejembe amit nem tudok eltűntetni. Elment az étvágyam, az életkedvem, a lelkem mintha üres lenne.
A lány akivel több mint két éve együtt vagyok és imádok... Egy másik srácba beleszeret aztán azt mondja nekem hogy csak fellángolás volt majd kiderül hogy azzal a játékkal keményen maszturbált amit velem sosem használt és közben az járt a fejében hogy a srác keményen megdugja. Én meg ha egy ujjamnak a végét bedugom neki úgy hogy benyúlok a bugyijába azt mondja hogy fáj és nem engedi hogy csináljam.
Tudni kell hogy tisztában vagyok vele hogy nem vagyok tökéletes, sőt... Sokat kell változnom de már így is rengeteget változtam a barátnőm miatt aminek örülök és ezt ő is tudja. Jó hatással van rám. De a tegnapi beszélgetés után sírva aludtam el. Még azt is álmodtam hogy láttam őt és a munkatársát együtt és mosolygott rá azzal a szép mosolyával amit úgy imádok és még álmomban is sírtam. Arra keltem fel hogy megint sírtam. Egyszerűen nem tudom mi tevő legyek.
Sosem gondoltam volna hogy ide fordulok segítségért de sajnos nem tudom mit tegyek. Most 3 napig külön leszünk úgyhogy van időm gondolkodni.
Szerintetek normális hogy ez ennyire rosszul esik? Mit tegyek? Mit tegyek?
Ne haragudjatok hogy hosszú volt. Bármilyen kérdésetek van, tegyétek fel nyugodtan. Elmenjen pszichológushoz szerintetek amiért ennyire lelki nyomorult vagyok?
Úgy érzem van előttem egy gomb amit meg kellene nyomjak de túl gyenge vagyok hozzá. Azt sem tudom az lenne-e a helyes megoldás ha megnyomnám a szakítás gombot.
Üres vagyok, összetört, bánatos, szomorú, már semmi nem érdekel. Érdemes egyáltalán még küzdenem? Segítsetek!
Ez tényleg jó hosszú kérdés.
Tényleg vannak hibáid, de az már jó, hogy felismered ezt, csak tenni is kell ellenük. De sose leszel tökéletes, mint ahogy senki sem, egy kapcsolat a másik hibáinak elfogadásáról is szól.
A gyerekes szakításod viszont már az elején rámutatott arra, hogy ez a lány nem szeret téged. Próbált bármit tenni azért, hogy együtt maradjatok? Ugye.
Innentől sajnos már minden más teljesen felesleges volt, csak időhúzás, ahogy a kérdésed végén ki is derült, hogy ő valóban szerelmes vagy legalábbis vonzódik ahhoz a másik sráchoz, hozzád pedig nem.
Ezt a kapcsolatot nem lehet megmenteni. Bármennyire is változol, ő nem szeret. Keress olyat aki szeret. És tudom, hogy a legnehezebb feladni, de néha muszáj.
Amúgy meg minden előtt is, az hogy nincs szexuális életetek már mutatta, hogy nincs vonzódás a részéről. Csak nem tudom miért volt akkor veled.
Neked mindenképpen nehéz lesz, ha szakítasz, ezek után talpra kell állnod, feldolgoznod, hogy nem csak a te hibád és szerethető vagy és nem minden nő fog másba szeretni melletted.
Ha meg nem szakítasz, az szerintem még jobban elfogja mélyíteni ezeket a lelki sebeket.
Nagyon sajnálom, olvasni is szörnyű volt. ☹️
Őt nem tudom mi. Én vagyok neki az első. Lehet többet látott bele mint kellett volna ezért nem lett még teljesen vége. Engem meg ő.
Csak simán ő maga. Szeretem. Még mindig sajnos. Van egy elcsépelt mondás hogy akit szeretsz...
De mentünk ide-oda néha de olyan nehezen... :/
De ismét kiemelném hogy én sem vagyok tökéletes. Több dologban is kell/kellett változnom hogy alkalmas legyek egy kapcsolatra.
És az írásból úgy tűnhet hogy engem csak a szex érdekelt pedig akkor nem lettem volna vele ennyi ideig szex nélkül. Sőt...
Az a baj hogy eljutottam addig a pontig hogy már igenis unom az önkielégítést, annyit megérdemlek én is hogy örömet okozhassak másnak szexuálisan, nem? Annyira hiányzik hogy lássam élvezni attól amit én csinálok vele de őt ez nem érdekli. Többször is mondta hogy vonzónak talál meg mindenem jónak tart. Kicsit pocakos vagyok (Szerinte, szerintem túlságosan) de nem is engedte hogy fogyózzak mert ő neki így teszek, ez jön be, ezt tegnap is mondta. Csak akkor nem értem hogy a kapcsolatunk alatt miért nem volt olyan hogy ő kezdeményezzen? Sőt arról is volt szó hogy többször lesz szex. De ez már olyan érzés hogy: "Jaaa, hogy egy fiúnak erre is van szüksége? Na jó akkor" havonta egyszer" hozzám érhetsz." Ez a sok szó amit most leírok nem tudom mire jó magamnak, csak mintha régóta elnyomott dolgok feltörnének. Annyira megalázva érzem magam. Én el sem tudom képzelni hogy azt mondjam annak akit "szerintem szeretek"(Ahogy ő fogalmazna) hogy a munkatársamra maszturbáltam és mondjuk egy műp_ncival és arra gondoltam hogy őt dugom jó keményen és milyen jó orgazmusom volt. Bár őt ez nem érdekelné tehát ez nem ugyanolyan. Nem tudom TUDATNI vele hogy megértse amit tett/mondott milyen mély és maradandó sebet ejtett bennem és nem érzem magamat férfinak. Még fiúnak sem.
Kavarognak bennem a hangulat ingadozások, ez most lehet érződik is. Ez jó?
Lehet tényleg pszichológushoz kellene mennem?
Ne haragudjatok hogy fárasztalak titeket, keressetek értelmes kérdéseket. Én most csak "hangosan" gondolkodom. :(
Az a baj hogy most ezzel a kérdéssel azt értem el hogy hatalmas lelkiismeret furdalásom lett mert olyan mintha a háta mögött beszélnem ki nem vele. Bár mondjuk vele már átbeszéltem. De szerintem közel sem értette meg hogy ez mekkora szíven szúrás volt nekem. Aztán mondta hogy ez csak fantázia mindenkinek van ilyen, neked nem volt? De hogy őszinte legyek, de. Volt. Amikor nem voltam kapcsolatba "mindenkit" elképzeltem de az más. Amióta vele vagyok (Ezt még neki is meséltem) és nincs otthon én meg igen, és hiányzik, még akkor is próbálok olyan pornót nézni amiben olyan lányok vannak mint amilyen ő és egyedül masztiznak vagy másik lánnyal (Olyat nem nézek amiben fiú van) és azt képzelem el hogy az ő. Mert sokkal jobb nekem úgy. Utána néztem neten mert egy kretén vagyok és ennyire értek a dolgokhoz hogy inkább neten nézem meg miket írnak. És igen, szoktak az emberek fantáziálni, sőt lányok is szoktak kollégákról de nem amikor van valakijük.
Még egy kérdés ha valaki itt van még:
Ha elküldeném neki ezt a kérdést (Ami teljesen anonim) mondjuk holnap, vagy megmutatnám neki kedden személyesen akkor azzal olyannak tűnnék mintha ezzel pszichésen akarnám zsarolni? Csak mert mindig attól félek hogy hülyeséget teszek. Már szinte semmit nem merek tenni anélkül hogy ne néznék utána mennyire normális.
Össze fogom szedni magam, ideje visszakapnom az önbecsülésemet. Az sem érdekel ha egyedül elém le az életem de inkább mint egy másodikként egy elvileg "szerelmes kapcsolatban". És igen továbbra is fogok változni de már MAGAMÉRT és azért a lányért aki értem is szintén képes változni nem pedig 2 havonta megigérni hogy majd legközelebb lesz valami csak most fáradt.
Kicsit mérges lettem magamra sokkal jobban mint bárkire. Olyan régen kellett volna pontot rakni már erre.
Szerintetek van akármilyen értelme megmutatni ezt a kérdést majd neki meg a válaszokat? Nem akarom őt támadni mert sajnos még mindig szeretem. De a kapcsolatunk legelején leszögeztem neki hogy érzelmi hulladék vagyok és hogy nagyon nehezen dolgozok fel dolgokat és ha bármelyikőnk beleszeret valaki másba akkor rögtön jelezzük egymásnak bizalomból. Ezt meg úgy kellett kiszedni belőle hogy ja hát amúgy mit tudom én mióta másnak a f_száról álmodozom a tiédhez meg hozzá sem nyúlnék de amúgy nincs a péniszeddel semmi bajom meg veled sem.
Fú de sokat írok. Valaki lőjjön le!
Igen, én is így gondoltam. Nem küldöm el neki.
Hihetetlen de tényleg segítettek már most. Nehezen fog menni de erős leszek. Most az egyszer végre magam miatt!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!