(NAGYON HOSSZÚ) Tapasztaltabbak tudnának tanácsot adni ilyen helyzetben?

Sziasztok!

Kicsit hosszú lesz de csak emiatt a kérdés miatt regisztráltam.

2 és fél éve vagyunk együtt a barátnőmmel és még soha életemben nem szerettem senkit ennyire. Előtte csak egy "rossz" kapcsolatom volt, neki én vagyok az első komoly kapcsolata. Huszonévesek vagyunk mindketten.

Pár hónapja volt egy időszak amikor kértem hogy bújjon hozzám, öleljen meg vagy csókoljon meg de csak egy "most ezt/azt csinálom" meg hasonló semmilyen választ kaptam. Történt akkoriban hogy a gépnél ült én lefeküdtem az ágyba és mondtam neki hogy bújjon mellém kicsit ölelkezni de akkor is nemet mondott mert éppen gépezik. Akkor elpattant valami és elég hülyén reagáltam le és kiakadtam, mondtam neki hogy mostanában elutasító és hiányzik nekem, mintha nem is lenne barátnőm és hogy akkor inkább szakítsunk. Persze ezt én csak így gyerekeken besértődve mondtam mert fájt hogy elutasít. És ő akkor csak annyit reagált rá hogy jó akkor számítsunk én meg elviharzottam. Csak aznap később derült ki hogy ezt nem egy kis vitának vette hanem már hazatelefonált (Mert együtt lakunk) a családjához és már ők is tudták hogy SZAKÍTOTTUNK. Kész, ilyen gyorsan. Én ezt el sem hittem és azonnal mondtam neki hogy de hát beszéljük már meg hogy mi van. Egyébként nagyon ritka hogy rá tudom venni hogy beszéljünk kettőnkről komolyabban.

Elmondtunk egymásnak mindent ami nyomja a szívünket ezek most mellékesek a sztoriban. De voltak dolgok amikben változnom kellett és tettem is érte. De!

Elmondta hogy onnantól érezte úgy hogy nem jó köztünk valami amikor beleszeretett az egyik munkatársába. Ezen nagyon ledöbbentem. Ki sem néztem volna belőle mert annyira cuki és hű és őszinte hogy azt gondoltam hogyha valaha ilyen történik azt rögtön elmondja. (Egyszer egyik barátom poénból mondta hogy nem félsz hogy majd mégcsal? És mondtam hogy ő nem olyan. Erre mondta hogy minden lány olyan. Amikor viszont bemutattam a barátnőmnek akkor ő is mondta hogy ő tényleg nem olyan akitől félnem kellene hogy megcsal)

Vissza a sztorihoz: Teljesen le voltam döbbenve és rettenetesen fájt. Aznap este annyira kifakadtam hogy megláttam ahogy mentem be a szobába hogy ott fekszik és eszembe jutott hogy az "Én egyetlenem" már mást szeret és most biztos azzal a sráccal aludna együtt. Én óvatosan bebújtam mellé de elbőgtem magam és fel is keltettem. (Én marha)

Másnap reggel beszélgettünk és azt mondta hogy szeretne velem maradni meg hogy csak este látta hogy mennyit jelent ő nekem. (Azt tudni kell hogy elég idióta vagyok és nagyon nehezen mutatom ki mit érzek. De imádom őt.)

Egy szó mint ezer, azt mondta hogy szerinte az csak egy fellángolás volt és újra együtt lettünk és úgy éreztem újra erős a kapcsolatunk és ő is ezt mondta többször is ezután. Tehát minden jó volt. Egészen mostanáig.

Most jön egy kis infó: Azt tudni kell hogy a szexuális életünk igazából kisebb mint 0. Én maszturbálni szoktam van amikor előtte ő is azt szokta amikor nem vagyok ott vagy csak másik szobában vagyok stb.

Na ez így nagyon nem jó én is tudom. Próbáltam már ezt vele számtalanszor megbeszélni de szinte mindig a semmire jutottunk. Nem szereti ha nyalom a punciját, nem szereti ha ujjazom, dugni sosincs kedve, utóbbi időben én kérem a csókot is pedig engem az valahogy nem is annyira érdekel/izgat. Azt tudni kell még hogy van sajnos egy erős anál fétisem amit ő nem szeret én meg néha vagy gyakran szívesen benyúlnék a bugyijába hátra hogy megmarkoljam a fenekét vagy a popsi lyukához nyúljak. Ezt ő nem szereti. Vagyis ezt sem. Igazából szinte semmit ami intimebb az ölelésnél. Ez a fétis dolog ráteszi a bélyegét az intim életünkre ezzel tisztában vagyok de nem tudom hogyan lehetne kiírtani egy fétist. Amikor rámszól hogy ne fogdossam a fenekét félre vonulok, és masztizok miközben a fenekére meg rá és az arcára, mosolyára gondolok.

INFÓ VÉGE!

Második beszélgetés:

Az utóbbi időben mégha "Jobb is lett" a beszélgetés után a kapcsolatunk az intim élet még többet romlott ha lehet a nullánál is kevesebb egyáltalán.

Ez így ment egészen tegnapig amíg rá nem tudtam venni hogy nézzünk együtt pornót. (Egy a millióhoz az esély) És mutatta szégyenlősen hogy arcra ülős pornót szokott nézni és én mosolyogva kérdeztem hogy nem lenne jobb ezt előben? És elkezdtünk VÉGRE a szexuális életünkről beszélni ahol kiderült hogy amikor nyaltam óvatosan a nyelvem végével a csiklóját még a kapcsolatunk legelején akkor az neki fájt és szólt is. Csak amit én nem tudtam hogy az ahogy akkor reagáltam rosszul esett neki. Én mondtam hogy "Mitől lehet hogy fáj, nem kellene nőgyógyászhoz menni? Nem értek hozzá bocsi ha hülye vagyok. Pedig más lányok szeretik ha nyalják őket."

TUDOM, ÉN IDIÓTA! Nem kellett volna ezt mondanom. Ez hagyott nyomot benne, részben emiatt nem érdekli a szex velem.

De örülök hogy megint "eröltettem" a beszélgetést mert ez kiderült.

De erre jött a csattanó.

Vettünk kapcsolatunk elején pár "játékot" hogy majd használjuk őket. Hát nem így lett. Ugye nem volt szexuális életünk tehát azok a játékok ott porosodtak.

Aztán tegnap kiderült, elmondta hogy az egyik játékot elővette és használta. Ez részben jól esett mert végre nyitott az ilyesmire részben nagyon rosszul esett hogy én meg már annak is örülök ha megcsókol vagy benyúlhatok a bugyijába előre. Vagy ha néha rá tudom venni hogy nyúljon be a gatyámba nagy nehezen.

De erre rá tudott kontrázni.

Na ez az a rész ahonnantól teljesen sokkba vagyok és azóta ugyanolyan üresnek és tehetetlennek érzem magam.

Elmondta hogy arra szokott maszturbálni hogy arra gondol hogy az a munkatársa dugja őt. És amikor használta a játékot elég vadul használta és arra gondolt hogy a srác csinálja vele vadul.

Kész. Egyszerűen innentől mintha elnémult volna a világ, mintha nem létezne semmi csak egy gondolat a fejembe amit nem tudok eltűntetni. Elment az étvágyam, az életkedvem, a lelkem mintha üres lenne.

A lány akivel több mint két éve együtt vagyok és imádok... Egy másik srácba beleszeret aztán azt mondja nekem hogy csak fellángolás volt majd kiderül hogy azzal a játékkal keményen maszturbált amit velem sosem használt és közben az járt a fejében hogy a srác keményen megdugja. Én meg ha egy ujjamnak a végét bedugom neki úgy hogy benyúlok a bugyijába azt mondja hogy fáj és nem engedi hogy csináljam.

Tudni kell hogy tisztában vagyok vele hogy nem vagyok tökéletes, sőt... Sokat kell változnom de már így is rengeteget változtam a barátnőm miatt aminek örülök és ezt ő is tudja. Jó hatással van rám. De a tegnapi beszélgetés után sírva aludtam el. Még azt is álmodtam hogy láttam őt és a munkatársát együtt és mosolygott rá azzal a szép mosolyával amit úgy imádok és még álmomban is sírtam. Arra keltem fel hogy megint sírtam. Egyszerűen nem tudom mi tevő legyek.

Sosem gondoltam volna hogy ide fordulok segítségért de sajnos nem tudom mit tegyek. Most 3 napig külön leszünk úgyhogy van időm gondolkodni.

Szerintetek normális hogy ez ennyire rosszul esik? Mit tegyek? Mit tegyek?

Ne haragudjatok hogy hosszú volt. Bármilyen kérdésetek van, tegyétek fel nyugodtan. Elmenjen pszichológushoz szerintetek amiért ennyire lelki nyomorult vagyok?

Úgy érzem van előttem egy gomb amit meg kellene nyomjak de túl gyenge vagyok hozzá. Azt sem tudom az lenne-e a helyes megoldás ha megnyomnám a szakítás gombot.

Üres vagyok, összetört, bánatos, szomorú, már semmi nem érdekel. Érdemes egyáltalán még küzdenem? Segítsetek!