Mivel úgy gondolom,hogy kicsi a visszataszító a péniszem ezért nem is ismerkedem a nőkkel?

Kérdező, mit akarsz te tulajdonképpen? Sajnáltatni magad?

A leírásod alapján egyetértek veled, te totál nem vagy kapcsolatra való. Nem a pöcsöd vagy a külsőd miatt, hanem a végtelen önsajnálat meg szerencsétlenkedés miatt.

Annyi ronda pár mászkál az utcán, kövérek, csontsoványak, nagyorrúak, elálló fülűek, szeplősek, foghíjasok, de boldogok, szeretik egymást. És lefogadom, hogy ezen párosok férfitagjainak a fele kisebb pöccsel kufircol, mint te.

Ha nem akarsz pszichológushoz menni akkor ne menj, de ide mi a fenéért írogatsz? Úgy tűnik, hogy az egyetlen veled egyetértő emberi lény itt a szintén önmagát lúzernek elkönyvelő nemtudomhanyas.

Vannak végtag nélkül született, vagy lebénult, vagy balesetben megcsonkult ronda emberek, akik boldogan élnek párkapcsolatban. A boldogság nem privilégium hanem alanyi jog. Csak élni kell vele.

A lelki betegség, amiben te szenvedsz az viszont kezelhető, és kezelendő.

Miután minden hozzászólásodban leírod, hogy te erre képtelen vagy, belőled hiányzik valami stb., ezzel meg is magyaráztad.

Érdemes lenne a saját hozzászólásaidat olvasni, ha már másoké nem érdekel.

Ha neked megfelelő pszichológushoz kerülsz, ami egy nagyon lényeges feltétel, mert nem feltétlenül jó/rossz pszichológusról kell beszélni, hanem a jók (=szakmailag felkészült) között is lényeges, hogy milyen pszichológiai irányzatot követ, amely neked megfelel vagy sem, pl. csak hallgat és bólogat vagy aktív kommunikációban dolgozat téged sűrű visszajelzéseket adva, tehát először is érdemes utánanézned, hogy milyen irányzatai, iskolái vannak a pszichológiának és eszerint keresni magadnak terapeutát.

Ha tehát van neked megfelelő és hatékony pszichológusod, akkor a megfelelő kérdések és megjegyzések tételével előidézi benned azt a változást, amelytől megváltozol, pl. megtanít elfogadni magad, sőt, akár szeretni is, hogy legyen önbizalomad, tehát nagyon is tud segíteni.

Minél később kezded el a lelki egészséged ápolását, annál tovább tart helyrehozni a nullára csökkent önértékelésed és önbizalmad, hiszen megszoktad, hogy egy nagy nullának látod magadat, márpedig a szokás hatalom.

Minden otthon kezdődik, pláne az önbizalom és önértékelési problémák, amelyek tényleg nincsenek összefüggésben a fizikai adottságaiddal.

Vissza tudsz emlékezni a 2-3-4 éves korodra? Vajon akkor is egy nagy nullának érezted magad...? Csodálkoznék... Mi történt azóta? Nem kaptál otthon a szüleidtől elég szeretet, elfogadást, megértést? Minden ott kezdődött, hát oda is érdemes visszamenni gondolatban, szerintem, hiszen 2-3 évesen még élettel teliek és vidámak a gyerekek, csak később kezdik megfeküdni a gyomrukat a szeretetmegvonásnak...

Egy jó pszichológus bármikor meg tudja gyógyítani az elromlott lelki egészséget, márpedig a nulla, sőt, inkább mínuszban lévő önbizalmad éppen a rossz lelki egészséged bizonyítéka, ám minél később kezdesz el ezzel foglalkozni, annál nehezebb dolga lesz és annál hosszabb terápiára is lesz szükséged szerintem.