Lábfétisesek! Nektek volt olyan, hogy valakinek nagyon akartáto látni a lábfejét (pl munkahelyen, suliban vagy hasonló környezetben) de nem vagy csak nagyon nehezen jött össze? Mivel próbálkoztok ilyenkor?

Volt persze.

Sajnos sok mindennel nem lehetett, max várni a nyarat.

Egyes nők valamiért nagyon takargatják a lábukat, 37 fok melegben is cipőben....

Viszont egyszer baromi jól jártam.

Osztályfőnököm állandóan klumpában volt így max a talpát láthattam pontosabban a sarkát.

Vagy zárt cipőben.

Elmentünk együtt túrázni, aztán a végén leült mellém és levette a cipőjét, a zoknit és ott elkezdte előttem átmasszírozni a talpát, lábát.

Csak lestem mint a birka, főleg, hogy szép, ápolt lába volt.

Az volt az első és utolsó alkalom:D

Volt ilyen nem is 1

Volt 1 munka társam de mindig cipő volt rajta nyáron is de olyan kis csinos lába volt ,hogy nagyon kíváncsi voltam milyen lehet neki majd egyszer volt valami fesztivál és ott bele lépett a egy kis pocsolyába vagy sárba nem tudom pontosan a lényeg ,hogy le vette a cipőjét és zokniját is én csak figyeltem mintha kötelező lett volna

meg érte ki várni nagyon szép vonzó lábai voltak nem is értem miért szégyellte majd mondja a barátnőjének ,hogy oda szólt az öcsének hozzon neki cipőt mert nem szeret mezítláb lenni mert csúszik a lába a papucsban

Munkatárs nők/lányok közt van jópár akinek kíváncsi lennék a lábára, de még nem sikerült látni, és valószínűleg nem is fogom látni a lábukat. Talán 2 volt akinek összesen egyszer láttam a lábát, mert papucsban volt...

Próbálkozni nyilván nem akarok, meg nem is nagyon tudnék hogyan.

Annakidején középsuliban viszont viszonylag sok ilyen helyzet volt, amikor végre nyáron papucsban jöttek iskolába, és láthattam a lábukat. De még így is volt pár lány, akik szinte sosem járkáltak papucsban, pedig nagyon érdekelt volna a lábuk.

Volt, persze... kicsit szomorú is a sztori. Még az előző előtti munkahelyemen lett egy új kollégánk. Tényleg gyönyörű, kék szemű, hosszú fekete hajú lány, elég sok időt töltöttünk együtt, elejétől fogva tetszett nekem és egyértelműen én is neki, de akkor nekem is volt barátnőm, neki is volt egy vőlegénye, szóval csak haverkodtunk, na. De baromira tetszett.

Aztán először ő ment szét a vőlegényével, pár hónapra rá az én kapcsolatom is becsődölt. Kicsit persze mindkettőnknek kellett idő hogy átlépjünk rajta, de nyilván ahogy ez az 1-2 hónap eltelt, egyértelműen átment a kapcsolatunk valami másba, flörtölgettünk, eljártunk párszor munka után pár italra vagy sétálgatni egyet, ilyenek, szóval randiztunk de nem siettük el.

Akkor volt ilyen késő március, és bár a lábfétisem nem határozza meg a személyiségemet (szerencsére), mégis baromi fontos hogy egy adott lánynak hogy néz ki ez a része a testének. Érted, van aki nem jön össze olyan lánnyal akinek nincs melle, másnak a fenék baromi fontos, így nekem szintén fontos, hogy a lábak legyenek ápoltak és szépek. Az övéit viszont sosem láttam, szociális médián sem nagyon volt aktív, szóval ez valami volt amire nagyon kíváncsi voltam. A kezei mondjuk baromi szépek voltak, és ez sokszor párban jár a szép lábbal, oda-vissza, szóval biztos voltam benne hogy szépek.

Aztán jött egy meleg áprilisi nap, bejött papucsban, és hát baromi nagyot csalódtam. Azt már láttam hogy apró lábai vannak, de azt nem, hogy gyakorlatilag kisfiús, tudod, rövid (szélesebb mint amilyen hosszú) körmök, lapos, alig van bármi boltozata... egyszerűen néztem, néztem, és gondoltam, hogy sajnos ezt még egy jó pedikűrös sem tudná átváltoztatni, ez ilyen és kész. Mint mondtam, ezen kívül a lány tényleg elképesztően tetszett külsőre, és jó barátok voltunk addigra, de egyszerűen ott bennem valahogy elhalt a vonzalom. Végül maradtunk csak barátok, annyira elfogyott a vonzalmam felé. Fura lehet másoknak, de ilyen van sjanos.