A Sugar Daddy életmód jó terápia a fiatalkori frusztrációim kiélésére?

Kispajtás ehhez fog kelleni jó sok millió. Minél bunkóbb, f.szkalapabb vagy a sugarbabyval annál többet fog kérni érte. A BDSM jellegű dolgokat nem csinálják meg "normál" áron.

Azt javasolnám neked ne várj 60 éves korodig, inkább még előtte ennek a töredék áráért keress fel egy jó pszichológust mert úgy látom igen nagy szükséged lenne rá.

A nőkkel kapcsolatos frusztráció forrása sokaknál az is lehet, hogy a pornó túl sokat ártott az agyuknak, megtanultak egyfajta öningerlést (túlingerlés) és szupernormális ingeráradatot, amihez képest egy valódi nő unalmas, nem eléggé tudja ingerelni őket. Ilyen esetben a nők pl. ártatlanok, sőt még a prostituáltak is! Ilyenkor lehet szükség a maszturbáció dekondícionálására. Rekvényi Katalin adott elő erről a II. Intimitás fesztiválon, ő vállal terápiát is pl. Vagy Bibók Bea is jópofának tűnt.

Vagy az is gyakori, hogy valami gyerekkori megaláztatás, sérelem, félreértés miatt valaki belül nem gondolja magát szerethetőnek, és ez az érzés ég benne, és ezért mondjuk nem hiszi el, ha valaki szereti, vagy ő maga elfojtja az érzéseit, és ezért nem tud senkihez se közel kerülni, és ezért minden kapcsolata felszínes, frusztráló - még szexszel együtt is. Én pl. ezt műveltem sokáig, most két terápiára szántam rá magam.

Vagy ez is lehet pl. a frusztráció forrása:

"A „normális” amerikai férfiak annyira rettegnek a homoszexualitástól, hogy még a férfibarátságtól is félnek. Abban a pillanatban, hogy kellemes érzéseink támadnak egy másik férfival kapcsolatban, azonnal megnyomódik a „homokos” pánikgomb. Idegesek leszünk, amikor azt látjuk, hogy a francia vagy olasz férfiak kart karba öltve sétálgatnak a városban. Biztosan b*zik! Ha összehasonlítjuk a kultúrákat, akkor kiderül, hogy mi lógunk ki a sorból; a szoros férfibarátság a legtöbb társadalomban norma, és általában az intimitás fontosabb forrásának számít, mint a szerelmi kapcsolatok. A legtöbb nem technikai alapú kultúrában a barátság, nem pedig a pénz vagy a szex körül forog a világ.

A homoszexualitástól való beteges félelmünk azzal a kiszámítható következménnyel jár, hogy az intimitás utáni vágyunk kielégülését túlságosan a nőktől várjuk, és damilostul, úszóstul bekapjuk a szerelmi horgot. Azzal az elvárással növünk fel, hogy egy szép napon majd megtörténik: rátalálunk életünk asszonyára, aki elmulasztja a magányunkat és meggyógyítja az elidegenedettségünket. Egymásba szeretünk, és egymás mindene leszünk: szerető, társ, segítség és legjobb barát. Aztán csalódottnak és becsapottnak érezzük magunkat, amikor nem történik meg. Ugyanakkor minden olyan kapcsolat, amelytől azt várjuk, hogy egyedül kielégíti minden szükségletünket, óhatatlanul szűknek bizonyul, émelyít és lehúz, mint egy mocsár.

Azért van szükségünk azonos nemű barátokra, mert vannak olyan formái a szentesítésnek és az elfogadásnak, amelyeket csupán azonos neműektől kaphatunk meg. Sok olyan férfitapasztalat létezik, amelyet csak férfiakkal lehet megosztani, csak ők értik meg. Vannak olyan történetek, amelyeket csupán olyanoknak mondhatunk el, akik maguk is ugyanazokkal a démonokkal küzdöttek a sötétségben, és ugyanazoktól az angyaloktól sebesültek meg. Pusztán a férfiak érthetik meg a férfiassághoz tartozó titkos félelmeket."