Lányok, nők! Milyen érzéseket vált ki belőletek, hogyha észre veszitek hogy egy rendes, igényes, de számotokra szexuálisan nem kifejezetten vonzó srácnak bejöttök?

10: Én nem írtam sok időről. Az nem hátha, hanem bizonyosan. Nem vagyok a kezdeti kölcsönös vonzalom ellen sem.

Csak a női többség, aki a te gondolkodási logikádat kövezi, használja, meg sem fordul a lehetőség a fejében, hogy a boldogságot más úton is elérheti, esélyt sem adva más alternatívának.

#11

Milyen alternatíváról beszélsz? Ha van egy srác, akinek bejövök, de én nem viszonozom az érzéseit, akkor nem fogok kevés időt várni, hátha megváltozik, sok időt pedig pláne nem, ami szerinted biztos. Időpocsékolás lenne.

Nemtől függetlenül egy normális ember olyanok társaságát keresi már barátságra is, akivel az első pár találkozó után már megvan az összhang, és nem kell ki tudja mennyi ideig várni.

12: Olyan alternatívát, amiről a kiírt kérdés szól...

Te csak magadról beszélsz, magadból indulsz ki. Pedig a világ nálad egy picit szélesebb... Remélem találkozol olyan lehetőséggel az életben, ami NEM a világod része, picit megváltoztat. Bár ahogy most elnézlek (kérlek ne vedd személyeskedésnek) simán észre sem fogod venni, elsétálsz mellette...

Normális emberekről beszélsz, pedig azt sem tudjuk mi a normális, és még az is folyton vàltozik...

Sosem fordult még veled elő, hogy egy unszimpatikus embert később megkedveltél? (Nem párkapcsolatra, csak mondjuk egyetértettél valamivel amit mondott.) Ez emberek is válroznak, a nézőpontok is változnak, a vélemények, meg túl gyakran...

De én elismerem, lehet hogy neked van igazad, lehet, hogy neked is igazad van... Ebben nem is kételkedem.

De tudod ahogy körülnézek a mai világban... Nem olyan embereket, nem olyan párokat látok most a világban szaladgálni, akik elmondhatják majd magukról, hogy már 60 éve boldogan élnek együtt. Vagy akár csak egymással, vagy akár csak egymás utáni boldog kapcsolatokban, de még csak önmagukban sem! Sok a boldogtalan ember. És ebben szerintem a nők hozzáállása is szerepet vállal, akár csak a férfiaké... Nekünk is megvannak a saját legnagyobb hibáink...

28/F

#13

Nem, nem volt olyan, hogy egy unszimpatikus embert később megkedveltem, sőt. Általában minél többet láttam belőlük, annál inkább taszítottak. Általában hamar leépítettem az ilyen embereket, de voltak helyzetek, amikor nem volt megtehető (például egyetemi órák).

Miért várjak bárkire? A barátomra nem kellett, ahogy még a barátaimra se. Miért várjak bárkire, hogy majd megváltozik, amikor ez cseppet sem garantált? Lehet az említett unszimpatikus emberek megváltoztak, jó nekik, ha igen. Megváltozott emberként biztos megtalálják a maguk közösségét, de miért nekem kellett volna várnom rájuk?

Nekem megfordul!

Ezért szeretek itt is ismerkedni. Nem vakít el a csak külső.

Meg a szépség amúgy is múlandó. Meg abba a hibába sem szeretnék esni, hogy egy szép testel az értékes belső tulajdonsàgokat is társítom... Nem akarok abba a hibába esni, hogy embert külselyéről ítéljek.

15: Persze ilyen is létezik. /gyakran/ amiről te írsz. Nem kell minden inszimpatikus emberrel jóban lenni, de mondjuk emberként kezelni talán még akkor is...

Én nem mondom, hogy várj bárkire is. Felőlem aztán úgy éled az életedet, ahogy akarod, ahogy tudod. Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmedet, hogy talàn rengeteg értékes embert is kihagysz, elmúlasztasz, pazarolsz... Talán az ember egy olyan kategória, amit nem kéne pazarolni. Még is csak érző, inteligens lények vagyunk. Persze köztünk is megtalálhatók állatok...

Mire van garantàlt garancia az életben kérdem én... Persze hogy nem kell várnod, ha nem akarsz...

Hány éves vagy? Csak úgy kíváncsiságból érdekel...

#17

Hidd el, a legutálatosabb személlyel is emberként bánok, de ebbe a barátkozás, időtöltés nem tartozik bele. Udvarias vagyok velük, de ennyi.

Korábban azt írtad, hogy érdemes várni, mert lehet kiderül, hogy amúgy egy szimpatikus ember vagy később megváltozik. Kérdem én, minek kéne várni rá? Van egy véleményed, csak alá tudod támasztani pár érvvel, ha már felhoztad.

Alapvetően egy kifejezetten barátkozós jellem vagyok, nagyon szeretek új embereket megismerni, a világ minden pontjáról vannak barátaim (levelezőtársak, utazások során megismert emberek), ha így is elmegy mellettem pár értékes ember, hát így jártam. Bármennyire lehetek szociális, nem lehetek mindenki barátja, pláne párja.

Valamint hozzá kell tenni, attól, hogy valaki kedves, intelligens, normális ember, még nem biztos, hogy nekem szimpatikus és hogy szeretnék időt tölteni vele. Vannak emberek, akikkel egyszerűen nincs meg az összhang és ezt nem szabad erőltetni.

Huszonhat éves vagyok.

18: Szerintem mi egy oldalon állunk, nem vagyunk egymás ellenségei. Ezt a válaszod olvasva biztos nem.

Hogy mire érdemes várnod? A magad szemszögéből talán semmire. Hiszen te megoldod saját magadnak a barátokat, párkapcsolat miegymást...

De a másik ember lehet, hogy éppen aktuálisan nem! Lehet, hogy annyira rossz állapotban van belül jelenleg, hogy fel sem ér a te szintedre, de mégis kapaszkodót keres, hogy újra jól legyen, és onnantól újra méltó legyen pl egy egészséges barátságra, akár párkapcsolatra... Talán pont benned látja az utolsó esélyét a reményét... De te lehet túl gyors vagy, túl hyorsan mozogsz... A közeledbe se ér, amíg nem lassítasz le egy pillanatra, meg nem állsz egy pillanatra...

Persze nem kell megállnod, miért is kellene lassítanod...

Meg amiről én beszélek az nem a nagy általánosságok, hanem a kivételes helyzetek... Nagy általánosságokban neked van igazad, egyet értek veled. Én csak a kivételes helyzetek felett sem akarok elsiklani. Ennyi a történet.