A szorongás és a depresszió felszámolja a szexuális életünket. Mit lehet tenni?

Tyű basszusz, ez durva. Túl sok a rossz, a negatív túl sok a depi.

Nem is tudom mit írjak. Nem lehet a szemedet megműtettni valahogy?

Semmilyen módszer nincs rá?

Ha lenne akkor a te problémád megoldodna. Az nagyon durvaz, hogy egy ember elveszíti a szeme világát.

Plusz egy ilyen pszichiátria beteg barátnő sem könnyít a dolgodon.

Én ha a helyedben lennék, szuneteltetném a kapcsolatot, hogy ő is emberelje meg magát, hogy jusson el oda, hogy tegye le azt a k$&va gyógyszer lt, iszonyatosan kicsinalja az embert. Szexuálisan meg gallyra vagja. Nekem volt olyan barátnőm aki antit szedett, a szex szó szerint megszűnt, egyszerűen - 2 lett a libidója. Először azt kellene letegye, hogy gyógyszer nélkül legalább jusson el oda, hogy tudja uralni ezeket a krízis helyzeteket. Az a baj, hogy mindig számít rád, ha rosszul van, ha nem jól van, ha nem jó akkor kozerzete, ha rajön ez a szorongás, ott vagy és kinyalod a seggetz, konkrétan kihasznál, kényelmes helyzetben van, mert mindig ott vagy neki. Így könnyű az élet neki.

De te, aki szó szerint megvakulsz, teljesen atrendezodik az életed, ezt feldolgozni, ezt átélni, megélni stb, ehhez rohadt nagy erő kell. És neked ki segít? Szóval értem, hogy szeretitek egymást, ertrnz, hogy ezzel együtt boldogtalanok is vagytok, de ez így nem élet. Gyereket meg egy ilyen nőre valallni....szerintem nem szabad. Ha helyrejott csak azután, neked meg a szemed az talány.

Hű, én teljes mértékben átérzem a problémád. Sajnos biztos tanácsot én sem tudok adni, de leírom a véleményem. A szorongás az nem normális dolog, de létezik, viszont leküzdhető. Hogy hogyan? Én évek óta keresem a választ a "furcsaságokra" magamban, de még igazából csak most jöttem rá, hogy szorongok. Minden problémám alapja a szorongás. Mindentől rettegek, akkor is, ha épp ez nem tudatosul a fejemben. Csak így utólag belegondolva, minden tevékenységem félelemmel teli. Én járok pszichológushoz (gyógyszert nem szedek), de minimálisan tud csak segíteni. Sokféle "segítséget" próbáltam már, de mindegyik után rájövök, hogy csak én magam tudok ezen segíteni. Se egy másik ember, se egy videó, se egy könyv, se egy szakember.. senki nem tud igazán segíteni, mert senki nincs a fejemben, csak én magam.

Ha itthon vagyok, egyszerűen semmihez nincs kedvem, csak arra várok, hogy bizonyos emberek írjanak, és egész nap a telefonom nyomkodom. De muszáj keresni a motivációt minden nap.

Viszont a keresésem nem állt meg. Mindenfelől azt hallom, hogy a meditáció a megoldás mindenre. Eddig nem igazán próbáltam, mert úgy éreztem ezzel kapcsolatban is, hogy nem megy. De azóta olvastam róla több mindent, hogy hogy kell csinálni. Csak ülsz csendben, és figyelsz magadba. Figyelsz a légzésedre. Ha feljön egy gondolat, akkor tudatosítod, hogy elkalandoztál, majd újra figyelsz a légzésedre. Ennyi. Ezt minden egyes alkalommal így, amikor elkalandozol. Ne hibaztasd magad, ha rövid ideig tudsz a légzésedre figyelni. Minél többször térsz vissza újra és újra, annál tovább fog tartani a koncentráció. Legalábbis nagyon sokan ezt mondják. Joe Dispenza azt mondja, ő minden nap két órát szán a meditációra, mert ha kevesebbet szánna, akkor már úgy állna az egészhez, hogy "sietni kell". Csak adj magadnak időt, amikor semmi mással sem foglalkozol, csak a saját légzésedet figyeled.

Egyébként ha érdekel a valódi önismeret, javaslom keress rá youtubeon Csattos Ilonára, vagy Tóth Nerellára. Számomra ők voltak azok, akik elindítottak engem az önmegismerés felé, és hogy mi miért történik bennem és körülöttem.

Egyébként a sportot is sokan mondják, hogy segít,biztosan javít a helyzeten.

Sok sikert kívánok nektek, nem vagytok egyedül. Ne hidd, hogy a betegséged az okozója ennek a depresszív hangulatodnak. Bár nekem is vannak betegségeim, de emellett egy kifejezetten szép- és csinos nőnek tartanak mások, van normális fizetésem és munkám, és mégis úgy érzem, hogy belül romokban vagyok. Szóval nem a külső körülményeid az okozói a hangulatnak.

Ha bármit szeretnél, nyugodtan írj privátban.

Már írtam hozzászólást, aminek eredménye a pökhendi flexelés lett.

A testi-lelki szükséglet nem arról szól, hogy megveszed neki az új ájfont (amit most még meg tudsz tenni, pár év múlva már nem fogsz ennyi pénzt keresni várhatóan Asszony is kiesik a melóból mert mama-maci üzemmódba vált. Beüt a krak).

Szóval a testi szükséglet nem abból áll, hogy veszel neki enni, inni, ruhát stb. A nyomor sem csak az anyagi szűkösségből eredhet, hanem abból a beteges légkörből, ami nálatok van, és méginkább lesz. Bocs, nem akartam bunkó lenni de így talán megérted: Ne csináljatok gyereket. PLEASE DON'T !

#18-nak igaza van.

Gyereket csak mentálisan, fizikálisan egészséges környezetbe szabad vállalni. Nálatok ez nagyon nincs így, a pénzzel meg hiába flexelsz, az nem oldja meg helyettetek a gondokat, amik nem kicsik.