Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szorongás és a depresszió felszámolja a szexuális életünket. Mit lehet tenni?
Én F28, párom L27
Régóta együtt vagyunk már, együtt lakunk, stb.. Tervezzük a közös jövőnket, gyűjtünk saját lakásra, jövőre gyerek lenne, ilyesmi.
Szeretjük egymást, félszavakból is értjük a másikat, támogatjuk egymást. Egymás társai vagyunk, nem tudom elképzelni, hogy bárki jobban megértene nála.
Ugyanakkor a szexuális életünke egy nagy nulla.
Ő szorong, amivel már vagy 6-8 éve jár pszichiááterhez, érezhetően sokat fejlődött (régen nem mert kinézni az ablakon, mert félt attól, hgoy valaki ott áll és néz be, most semmi ilyesmi nincs), de azért még mindig jellemző rá az "elég jó vagyok ahogy vagyok? Nem fogsz elhagyni ha nem sikerült olyan jóra a leves?" meg hasonló... hát.. butaságok na:D Igyekszem támogatni és ha azt látom, hogy szüksége van a megerősítésre megerősítem, ha meg kizökkentésre, kizökkentem.
Viszont a mindennapjaiban azért elég sok energiát elvesz a szorongás, és hát aki látott már szorongó embert az tudhatja, hgoy elég alacsony a libidójuk, merthát éppen rettegnek, nem érnek rá ellazulni. És ez eléggé kimeríti fizikailag is, szóval ha épp nem szorong, akkor fáradt.
Én meg egy gyógyíthatatlan genetikai betegségnek köszönhetően fokozatosan vesztem el a látásomat ami az utóbbi 1-2 évben kezdett el feltűnően zavaró lenni. Nagyon szerettem videójátékokkal játszani meg könyveket olvasni.. most már egyiket sem tudom csinálni és már kihallgattam az összes hangoskönyvet a világon de na, folyton csak ezt csinálni elég unalmas. És hát kevés dolgo van amit tudok csinálni ÉS érdekel is.
És ez az utóbbi időben egyre inkább rámnyomja a bélyeget, sokat alszom, sokat eszek, sokáig fürdök meg úgy általában a depresszió tüneteit mutatom. És baromira nem vágyom intim érintésre, szóval ha a párom épp nyitott is lenne rá, én nem.
Mit lehet tenni ilyen helyzetben?
Oké, az én részemre rá lehet mondani, hogy keressek fel sakembert aki segít elfogadni a tényt, hogy megvakulok (bár önmagában ez is nonszensznek tűnik) de ha el is fogadom, akkor is.. nincs mit csinálnom. Időnként összegyűlünk a haverokkal erre-arra, de ettől még a mindennapokban ha van szabadidőm, egyszerűen nincs mit kezdenem magammal, és amíg ez így van, kétlem, hogy feloldozást találnék.
És ha meg is találom a saját nyugalmam, a párom még mindig szorong, és dolgozik rajta, de ez nem ilyen egyszerű azért.
Nem mondom, hogy amúgy akkkkora libidóm lenne, hogy a falon is lukat ütök, páromnak sincs így, de kb havonta 1-2 alkalomnál tartunk most, az is olyan amilyen. Bennem pedig nő a szexuális frusztráció is, ami csak tetézi a bajokat.
Mielőtt írnátok, igen, már beszéltünk erről, tanácstalanok vagyunk.
Köszi előre is a válaszokat! Trollok kíméljenek, nincs hozzájuk türelmem.
Adjátok el a sztorit Hollywoodnak megfilmesítésre. Legalább anyagi gondjaitok nem lesznek.
Nem dolgozol, hogy annyi szabad időd van, ahogy írod, hogy unod magad? Azért ezt kevés vak mondja magáról.
Nektek kettőtöknek több bajotok van, mint akik itt az utcamba laknak. Fából vagy vagy mi van? Egy jó punci mindig izgató tud lenni, ne szarozz sokaig a furdessel, meg ne videojatekozzal, meg hangoskonyvezgess, legalabb nyald ki a parod, ha amr hang vagy megdugni! A szex minden kapcsoalt alappilére és ah te visszautasitod sokszor akk jo h kihüll a kapcsolat. Egy iylen lányt pedig kulonosne szertni kell, sokat dicserni és iylen butasagoknal megfogni a kezet a szemebe nezni és megmondani neki, hogy sosem hagynád el. éreztetni, hogy szereted, imádod.
Hát jól megtaláltátok egymást.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen szomorú sors vár a látásodra :(
Érdemes lenne gyógyszert szedni. Van sokféle antidepresszáns, átmeneti pár héten ronthatnak a libidón. Asszonyka ne szedjen fogamzásgátlot,az is lenullázHATja szexuálisan.
Illetve a sport is nagyon sokat segít. Gondolom te már elhízó délben vagy. Ne csodálkozz, ha ez IS csökkenti a nő libidóját.
Másrészt nem kéne gyereket vállalni. Nem vagytok alkalmasak arra, hogy az összes testi-lelki szükségletét kielégítsétek. Egy új életet belekényszeríteni a depibe, nyomorba hát elég nagy önzőség!
Pfff
Dolgozom, de az napi 8.5 óra, ráadásul tavaly tavasz óta home-officeban. Szóval maradt naponta 15.5 órám. Alszom kb 7-9 órát, így is maradt még pár órám.
Vagy talán akinek munkája van, annak már nincs szabadideje? Ne légy már demagóg.
És pénzzel sem állunk rosszul, mindenünk megvan amire vágyunk (kivéve a saját ház, de pár éven belül az is meglesz)
3as, antidepit szed az asszony lassan egy éve és igen, hatással van a libidójára:S Fogamzságátlót nem szed, legalább a nem szarik bele a hormonrendszerbe:D
És igen, a sport rámférne, csak az is problémás, mert nagy erőkifejtést igénylő dolgokat nem biztonságos csinálnom, nehogy leszakadjon a retinám, szabadtérre meg sima járdán való gyaloglásra is ön- és közveszélyes vagyok már. Arra gondoltam elmegyek majd futópadozni egy edzőterembe. A mozgás végülis jót tehet az alakomnak meg a hangulatomnak is.
A gyerek meg.. bizonyos szintig egyetértek veled, másrészről viszont nem. Mutass egy embert, aki tökéletes körülmények közé született:D
Külső szemlélőnek egyébként nem tűnik nagoyn fel, hogy itt boldogtalankodunk. Mindkettőnknek van egy baráti köre ami helyenként még össze is ér, de jóban vagyunk egymás barátaival is. Nyáron szerveztem pl biciklitúrát meg kenutúrát, azokra ilyen 15-20 ember eljött, igazából senkinek eszébe se jutna, hogy.. hát boldogtalanok vagyunk, na.
nyilván egy gyerek megérzi valamelyest, de képesek vagyunk szeretet kifejezni mind egymás, mind mások felé, kizártnak tartom, hogy egy gyereket ne tudnánk szeretetben és biztonságban felnevelni, még úgy is, hogy esély van rá, hogy ő is látássérült lesz..
Doki szerint 10% esélye van a gyerknek megörökölni a betegséget. Géntáblás vizsgálatokkal utána lehet járni, hogy ennél konkrétabbat tudjanak mondani, nem is feltétlen okozna gondot kifizetni a 6-800ezret érte, de idővel szeretnénk gyereket és az abortuszt nem tekintjük opciónak, úgyhogy igazából tökmindegy.
De... a kérdést azért tettem fel, hogy esetleg valami megoldásra világítsatok rá, ne pedig arra, hogy "veszett ügy, ne szaporodjatok":D
Dee ha akarjátok mondhatom azt, hogy ok, nem lesz gyerekünk, igazából a kérdésben szereplő problémára ez semmilyen hatással nincs:D
A sport egy jó tipp, azt köszi szépen. Ugyan volt eszemben, de jót tesz az ilyesfajta megerősítés.
Ti aztán megtaláltátok egymást:D de szép, hogy így kitartotok egymás mellett, azért itt látszik, hogy van szeretet és elköteleződés:)
Amit ajsnlottak, a sport mindenképl jót tehet neked is és a párodnak is a mentális egészsége miatt. Pl mehetnétel kirándulni vagy sétálni együtt, ő tud neked segíteni közlekedni. Ez kis mozgás is, nem túl megerőltető és ami fontos hogy szabad levegőn van, ami szintén sokat segít.
Sajnos az antidepresszáns valóban gyilkolja a libidót, de van akinek sokkal jobb az élete vele, szóval nem érdemes elhagyni, ha teljesen összeomlik nélküle. Szerintem mindkettőtökre rátok fér egy pszichológus, de együtt is érdemes lehetne néha elmenni, sokat segíthetne a problémamegoldásban. Nem tudom mennyire jó a kommunikáció köztetek, de valahogy megoldásokat kell találni pl a szexre is. Nem voltam még soha leszedálva gyógyszerektől, de ha belekezdtek a dologba, elkezded finoman simogatni, izgatni, az se indít el benne semmit? Esetleg megfigyelhetné azt is, hogy mi változik mikor épp van hozzá kedve. Tehát mi történik előtte, ami jó hatással van rá.
A gyerekvállalást bevallom én is nagyon átgondolnám a helyetekben. Sajnos a te betegséged is öröklődhet, de a mentális instabilitás, amit az anyától hozna, az még sokkal rosszabb a gyerekre nézve. Mert igen, ez konkrétan beleépül a gyerekbe, arról nem is beszélve, a legjobb indulattal mondom, hogy kizárt, hogy pszichésen egészséges legyen a gyerek ilyen anya mellett. Kizárt sajnos. El se tudnád hinni mi minden mekkroa hatással van a gyerekre, nem elég neki hogy szeretitek, sőt az nagyon kevés. Ha az anyja levert, fáradt, nonstop kattog az aagya, akkor nem fog tudni a gyerekkel megfelelően kötődni. Sőt még az elért eredmények is rohamosan elveszhetnek és sokkal rosszabb állapotba kerül majd mint most van. A terhesség és az első pár év a legnagyobb krízishelyzet egy kapcsolatban és smúgy mentálisan is. Még halál egészséges nők is depresszióba esnek akár évekre és alig képesek ellátni a gyereküket. Most akkor gondolj bele milyen katasztrófa lehetne ebből. Én nem játszanék zsákbamacskát, egy kisgyerekkel nem. Nem játék. Meg aztán ha vak lesz akkor mi lesz? A párod fog mindkettőtöket ellátni és segíteni? Ez hatalmas teher, gondolj bele. Főleg az ő állapotában. Neki is támogatás kell, irányítgatás az életben, nem képes téged és egy vak kisbabát is szinte egyedül menedzselni. Összeroppanna.
Tudom hogy fájdalmas lenne lemondani róla, biztos nagyon vágytok rá, de felelősségteljes döntést kell hozni akkor is, ha az kellemetlen. Ha szeretitek a gyerekeket, vállalhatnátok olyan munkát vagy önkéntes munkát, ahol közel lehettek hozzájuk. Tudom ez nem ugyanaz. Nyilván. De több mint a semmi.
Mindegy majd megbeszélitek ezt úgyis, csak én látom mennyien hiszik azt, hogy fel tudnak nevelni egy gyereket, de ez még a papíron egészséges embereknek se megy általában.
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!