Mennyire ritka az olyan párkapcsolat, ahol a nőnek az a lényeg, hogy a férfi ki legyen elégítve mindig, egyoldalúan?

Sok olyan kapcsolat van, ahol ez a helyzet, de ritka az, hogy a nőt egyáltalán nem zavarja ez, akár több év után se.

Mondjuk én ilyen vagyok, mert nekem az okoz örömet, ha a párom kielégítem. Nekem nincs orgazmusom szex közben, sosem volt. Se oráltól, se csiklóizgatással nem tudok elmenni szexnél, se sehogy. Ha ezt el tudná egy férfi valaha is fogadni, nagyon hálás lennék érte és én mindent megadnék neki. Persze én is igénylem az izgatást, az előjátékot és a legtöbb nőnél magasabb a libidóm, de ha a kielégítés alatt az orgazmust érted, akkor ugye az nálam nincsen. Nekem ez így teljesen rendben van, nem érzem rossznak, hogy csak a párom élvez el, igazából nekem az adja az élvezetet, hogy ő elélvez.

Mindigis olyan típus voltam, akit az tesz boldoggá, ha adhat. Talán emiatt is mondta sok férfi, hogy az egyik legjobb élménye velem volt az ágyban. Nyilván ha mindent úgy csinálok a másikért, hogy az nekem is hatalmas élvezetet okoz, az meglátszik. Pl én azt hittem minden nő ugyanúgy orálozik, túl nagy technikai különbségek csak nem lehetnek, de aztán ahogy idősödtem és hallottam a visszajelzéseket, kiderült, hogy kevesen csinálják ténylegesen élvezetből. Én meg mindig olyan voltam, hogy nagyon felizgatott, ha csinálhattam, a nedv a combomon folyik le a végére a mai napig. De én azt hittem ez alap. Ezzel csak azt mondom, hogy nem csak ez, hanem minden dolgon meglátszik, ha az ember élvezettel, szenvedéllyel csinálja. A sors fintora, hogy pont egy ilyen nő mint én nem tud elélvezni. De ez nekem nem gond, inkább a partnereimet szokta zavarni sajnos. Mondom, örülnék, ha egyszer találnék egy olyan párt, akit nem zavar ez az egyoldalúság és mindenféle feszültség, megfelelési kényszer és társai nélkül tudnánk hatalmasakat szexelni.

Szóval szerintem nem csak mentálisan sérült, önbizalomhiányos nőknél fordulhat elő, amit kérdeztél. Mert pont hogy én elfogadtam magam, mások nem tudnak engem, mert a férfi egot bántja, az önértékelésüket sérti, hogy nem élvezek el és bántanak emiatt, holott nem tehetek róla. De ennek ellenére se változtam meg, nem kételkedem magamban, nem érzem magam kevesebbnek. Pedig megtörhettek volna ezek a férfiak, de pont a megfelelő énképem miatt nem történt ez meg. Valamint ahogy mondtam, azt én se tűrném el, ha egy férfi nem foglalkozna velem az ágyban, vagy 'úgyse lesz orgazmusa akkor minek csináljam' mentalitása lenne.

N

Pont ilyen szerintem nagyon kevés.

Olyan, hogy a nő gyakrabban elégíti ki a pasit mint fordítva, elég sok.

Pasim átlag naponta 2x igényli az "ürítést" (hétvégén van hogy többször), ebből kb heti 2-5 ami szex (ergo nekem is "jó"), a többinél csak én kielégítem. És ez teljesen jó így mindkettőnknek.

Az nyilván nem lenne jó, ha ő engem soha, de az hogy ritkábban, működik.