Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más, szétroncsolt lelkű és érzelmű férfi hogy éli meg a mindennapjait?
Lassan 30 leszek. Sose kelletem a nőknek mert mindig érzelmes voltam, aki őszintén szeret. Sétákról és gyertyafényes vacsorákról álmodoztam... Mindhiába. Sokat olvastam, szerintem szépen, választékosan és folyékonyan beszélek, sok témát kedvelek, szeretek. Mégsem beszélget velem senki sem.
A szépnek vagy "elfogadható"-nak mondott nőktől mindig nemet vagy alázást kaptam. Mert nekik a tökéletes kell...
Sose öleltem meg lányt, vagyis pontosabb ha azt mondom lány sose ölelt meg, kedvességből, szerelemből vagy csak barátilag.
Nem tudom milyen megosztani valakivel az életedet aki nem családod béli... Úgy élek mint egy szerzetes, a szexuális energiámat sporttal, fizikai munkával vezetem le.
Sokszor próbálkoztam, hosszú levelezések vannak mögöttem aminek a végén benyőgi hogy bocs amúgy nem. Vagy levelezünk és fényképet küldök és letilt. Ha nyomulok az a baj, ha nem akkor miért nem.
Más hasonló helyzetben lévő ember hogy viseli ezt el? Hogy tudja megemészteni a helyzetét? - Egy ideig dühös voltam a társadalomra de már kb lszrom az egészet. Nyűg minden nap, bár nem élek rosszúl, de mégis van egyfajta lelki teher, hogy lassan harminc évesen soha semmi nem jött össze.
Nem azért nem kellesz a nőknek mert őszintén szeretsz...
De ez a romantikus, hős szerelmes, görcsösen az igazit keresem típus inkább ijesztő mint vonzó
te nem egy romantikus alkat vagy, hanem csak egy rinyagép
akkor is lehet valaki romantikus, ha határozott, rámenős akár, de benned nem ezt látom, csak a rinya rinya rinya mindenhol jelleget
nem csodálom, hogy nem kellesz a csajoknak, hisz ahogy te mondod ők az igazit keresik, de a leírásod alapján te is, 1 csajt akivel leélheted az életed bla-bla-bla, egyéb fröcsögés és rinyálás
gondolkodtál már azon, hogy nem ilyen töketlen nyáladzó legyél, hanem normális kiállású pasi AKI romantikus? mert ég és föld a kettő
+1 az előttem irtakhoz.
Talán még annyi, hogy add alább az elvarasaid. Az is tud segíteni.
Egyébként én is elképzeltem, hogy ismerkedés célal mikor beszélgettek végig sírós az egészet. Így biztos nem fog senki veled lenni.
#2
Ezt Szabó Pétertől hallottad? Xd
Az élet nem így működik
Nekem volt már párkapcsolatom és alapvetően bárkit el tudok csábítani (bár utálom ha nekem kell csinálni), de a leírtak alapján sokkal rosszabb helyzetben vagyok nálad, mivel kb sehogy sem élek, semmim sincs, a szüleimmel nincs semmiféle közelebbi kapcsolatom, nagyon hidegek és érzéketlenek, semmit sem mondanék el nekik. Nincs kapcsolati hálóm, nincsenek barátaim, fogalmam sincs miből fogok élni, beszélgetőpartnert sem találok.
Viszont nem élem meg ilyen rosszul, mint te.
Pedig ahogy a 2 éve elfogyasztott gulyásleves sincs már sehol, úgy az 5 évvel ezelőtti intimitás megélésének emlékével sem tudok takarózni, mert ahogy az evés, úgy az intimitás és a szeretet is egy folyton jelenlévő és kielégítendő szükséglet, ami csak arra az egy pillanatra szól, amit rendszeresen meg kell kapnod ahhoz, hogy ne legyen benned tátongó űr. Semmivel sem lennél boldogabb attól, hogy valaha boldog voltál.
Nem is értem miért gondolják ezt az emberek ezen az oldalon.
#8
"Alapvetően bárkit el tudok csábítani"
Ehhez aztán tényleg kell arrogancia
Egyébként meg mindenki a jelenben akar boldog lenni, nem azért akar párkapcsolatot, hogy majd évekkel a szakítás után is abból a kapcsolatból merítsen boldogságot:D
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!