Normális dolog az,hogy 27 éves nő létemre undorodom a pasiktól, mert mindig a szexel foglalkoznak?Heteroszexuális vagyok, de nagyon kiábrándultam a férfiakból, mert még a buszon is csak azt hallom,hogy folyton erről témáznak.

Ez sajnos ilyen.Ilyenné vált a világ.Jól írtad,ilyenek a férfiak,és azt is hogy a nők is.

Én szociális fóbiával szoktam ismerkedni,randizni.A problémámból adódóan nekem idő kell,míg megnyílok személyesen is,és közel engedem a másikat.A legtöbben ezt nem szokták megvárni.Nekem az első randin nem megy még az érintés,a csók.Idő kell hozzá,és függ a másik személyiségétől,viselkedésétől,mert lehet hogy a második találkozáson sem megy még.Hiába szimpatikus.És nyilván ha van második találkozó,akkor tudom hogy én sem vagyok számára ellenszenves.De idő kell...és sokszor utálom magam emiatt,mert nem érti a másik hogy mi a probléma,miért nem lépek.És ugye ez férfiként gáz,mert nekem kell kezdeményezni.Úgyhogy nekem egy mentális betegség áll a háttérben hogy "régimódi" vagyok ebben,és fokozatosan közeledem a másikhoz.

De egyébként én ezt hátrányként élem meg,mert tényleg megunták a randipartnereim.Ha az első randi megvan a kölcsönös szimpátia,és nem csókolom meg,akkor már érzem hogy hanyagolva vagyok,és mennek a következő pasira.Hiába van mellette a kapcsolattartás.