Van bárki, aki szeret intellektuális igénnyel beszélni a szexről?

Pedig én nagyon próbálkoztam. Jártam PUA-képzésre is, eskü -- tudom, hogyan kell bánni a nőkkel. És igyekszem, hogy minél több pénzem legyen, hátha puncs.hu-n találok valakit.

(Elszégyellem magam, hogy nem méltatom a gyk népét érdemi válaszra.)

"Lehet valamit szubjektív meg objektív módon elemezni,"

Ki szerint? A logikai pozitivista szerint, aki úgy gondolja, a világ tudományosan megismerhető? Elavult fogalmakat használsz. Az objektív legfeljebb tárgykörre specifikálható, de mint módszer semmiképp. Természettudományos értelemben beszélhetsz objektívről, de ez a dichotómia úgy általában nem nagyon állja meg a helyét, ha a vizsgálódás módszerét firtatod.

"de intellektuális társalgásnál általaban az előbbi preferált, mert egy külső perspektíva szükseges a "nagyobb kép" átlarásához, a téma megismeréséhez, így lehet konszenzusra - vagy legalább megalapozott érvelésre - jutni."

Lehet, hogy csak trollkodsz, nem tudom, de mindenképp hülyeségeket beszélsz. A szubjektív semmivel nem "külsőbb", mint az objektív, már ha a dolgot a személyességgel (márpedig mi mással) azonosítjuk. Nem nagyobb képet látsz általa, hanem kisebbet, hiszen az okoskodásba ilyenkor mindig beleszüremlenek a személyes érzelmeid, érdekeid, prekoncepcióid, amik leszűkítik a vizsgálódásod körét (pl. kognitív torzítások). A megalapozott érvelés alapja éppen az, hogy ezeket a tényezőket igyekszünk félretenni, mert a dolog tárgyát (OBJEKTUMÁT), tartjuk elsődlegesnek. Persze lehet valami szubjektivista/posztmodern elvi alapon azt is mondani, az ilyesmi lehetetlen, ezért tekintsünk szubjektívnek minden eszmefuttatást, amely az igazság megkeresését tűzi zászlajára, de ez csak az objektív el nem ismerése, ami meg amúgy tök összeegyeztethetetlen a merev kettősséggel, amiben ezeket a fogalmakat használod.

"A szubjektivitás inkább a személy mint a témakör megismerésére való, bár lehet személyes tapasztalatokkat is felhozni az nem általános érvényű, és nem lehet belőle stabil érveket építeni."

Aztaa, tök jól körbeírtad az induktív általánosítás problémáját. Tuti filószakos vagy, ne tagadd!

Amúgy tök hasonlót írsz, mint én előbb, csak hát ellentmondásban vannak a dolgok, ha ezeket az előbbi gondolataiddal együtt írod.

"Tehát szeretnéd megélni a szexuális vágyaidat a beszélgetőpartnereddel: a kommunikációd célja a kölcsönös örömszerzés és nem egy téma szellemi kivesézése. DE EZ PARADOXONNÁ TESZI A KÉRDÉSEDET. Ellentétben áll a kérdésedben állított szándékod a leírásodban összefoglalt céllal."

Dehogy. A feloldás kétféle is lehet, a logika szabályainak megfelelően:

a) az intellektualitás önmagában izgalom forrása valakinek, ezért a kettő dolog kumulatív viszonyban van

b) az intellektualitás a szexuális vágy kiélésének legitimitását adja, tehát a kettő feltételes viszonyban van

Attól, hogy számodra a kettő ellentmondó, nem az. A paradoxon szó meg különben sem azt jelenti, amire használni akartad.

"Nem feltétlenül kell idealizálni a szexualitast ahhoz, hogy izgató legyen beszélni róla, a szexchatek 99,9999%-ában ez történik. A "de mégis" kifejezés így értelmet veszti."

Tudom, hogy nem kell idealizálni hozzá, ezt senki nem mondta. Azt mondtam, hogy én úgy szeretném, hogy izgató legyen, hogy közben intellektuális is -- ez a személyes preferenciám. Mintha feladnék egy autóhirdetést, hogy én olyan autót szeretnék, ami legalább 140 lóerő, de legyen jó a fék is, te meg azt felelnéd, ahhoz nem kell jó legyen a fék, hogy 140 lóerő legyen.

A "de mégis" szókapcsolat egy megengedő kapcsolatot teremt a kettő között. Hogy szerinted ez azt jelenti, hogy én azt mondtam, a szexualitást "idealizálni kell" ahhoz, hogy izgató legyen, az értelmetlen. A szó egyébként itt a két állapot közöttiséget hivatott érzékeltetni mint kötőszó, nem logikai kapcsot. Nagyon frappáns a beletrollkodásod, csak értelmetlen.