Van itt olyan huszonéves SZŰZ LÁNY, aki SZŰZ FIÚVAL szeretné elveszíteni a szüzességét? 23F

Vak vezet világtalant?

A szexen kívül, tudtok még olyan tevékenységet, amit egyesek képesek elméletből megtanulni és egy másik gyakorlatlan emberrel együtt végezni. Honnan tudják, hogy jól csinálják, hogy valóban úgy élik át, ahogy kéne? Ez nem olyan, mintha kizárólag egy ember főztjét ennétek egész életetekben, semmilyen más ételt nem kóstolnátok meg? Akkor semmi viszonyítási alapotok nem lesz, milyen lehet más étel!

Nem gondoljátok, hogy 10 év múlva döbbentek rá, hogy eddig egyáltalán nem azt kaptátok, amit kellett volna? Mit tesztek, ha párotok ráébred, mással is szeretné kipróbálni?

túl van ez a szűz téma pörögve,nincs jelentösége.

a nemszüzzel is lehet olyan mintha szüz lenne,ahogy szépen eljuttok odáig az olyan élvezetes tud lenni mikor elsöre van sex valakivel.

f

Szűz nő vagyok. ( 26 évesként, már inkább nőként tekintek magamra mint lányként) Sokáig pörögtem a témán, hogy ez mennyire ciki, a borzalmasan nagy önbizalom hiányom okozza és a félelmem, hogy összetörik a szívem és becsapnak elkezdek randizni aztán pedig behúzom a vészféket és inkább nemet mondok a kapcsolat lehetőségére, mert valahogy mindig bevillan az agyamba, hogy biztos igazából nem is én kellek neki stb stb. Viszont most 2,5 hónapja elkezdtem dolgozni magamon, hogy végre jól érezzem magam a bőrömben és elengedtem azt is, hogy görcsösen rettegjek, hogy egyedül maradok. Annyira jól érzem magamat egyedül mint még soha eddig. Rengeteget melózok is ( sajnos), de sok időt töltök a barátokkal, próbálok minél több felé kirándulni. Kicsit hosszúra sikerült, de a lényeg annyira, hogy mindegy, ki szűz ki nem, mert ha valakinek komolyan tetszel és elég intelligens, akkor biztos tudja majd kezelni a helyzetet, legalábbis nagyon remélem, ha nem, akkor pedig maradok egyedül, az sem akkora para, vannak arra az esetre is terveim a következő 5-10 évben. :D

(Szerintem kevés az esély, hogy egy lány rád ír majd, hogy gyere, én benne vagyok a dologban, de mindenesetre sok sikert a megtalálásához.)

18-as

26 évesen, akinek nincs igénye a partnerkeresésre, ott már valami kis gikszer van. Az ismerkedés két emberen múlik. Ha valaki csak vár és vár a szőke hercegre...

Leírásod alapján a tipikus szingli életmódot folytatod. Ez a mai társadalomnak egyik legfőbb pillére. Fiatalok, akik sokáig tanulnak, jellemzően csak elméleti eberek, sokat dolgoznak, mindenük az előrejutás, a munka, lehet őket terhelni. Nem élnek magánéletet, ill. minimálisat. Nincs gyermekük, akivel szülési szabadságra menne, vagy éppen betegállományba, nem kell időre hazaérniük (nem kell menniük a gyerekekért), így nincs igényük sok szabad hétvégére sem. Az is tipikus, hogy magukkal vannak elfoglalva. Szépítkezés, öltözés, sport, életstílus javítás, önmegtalálás, önmegvalósítás, utazás, kirándulás... haverok, buli, fanta...

Környezetemben számtalan ilyen fiatal volt és van. Aki benne van, az nem látja magát kívülről, vagy nem akarja látni. Aki eléri a 35 éves kort, már kezd kiégni. Jön a depresszió, az élet mérlegelése. Mit ért el, megtudja tartani? Feltudja venni a ritmust a huszonéves friss diplomásokkal? Benne van még a trendi világban, vagy már nem érti, mit, miért tesznek a fiatalabbak? Nem érte el a 10 éve tervezett céljait, miért nem érte el? Még van rá esély, hogy elérje? Mit tud felmutatni? Élményeket? Hazai és külföldi nyaralásokat, utazásokat? Felületes, többnyire munkából adódó ismerősi viszonyokat? Mit jelent a barátság? Barátom a kollégám, aki addig tartja a kapcsolatot, amíg egy munkahelyen melózunk, utána már a közösségi oldalakon sem keres? Elért valamit a harmincas szingli munkamániás, ahhoz a gyerekkori barátjához képest, aki egyszerű munkát végez, korán házasodott, gyereke született?

Szinte naponta hallom ezeket a gondolatokat a környezetemben. Harmincas szinglik, akik filozofálnak. Egyik nap próbálják bizonygatni, hogy nekik ez így jó, másik nap mély depresszióban morognak, sajnáltatják magukat, hogy nincs senkijük, semmire nem vitték... 27 éves szűz kollégám is van, aki szinte csak ismerősökkel képes beszélni. Sajnálom, amikor egyre szánalmasabb helyzetekbe keveri magát, annyira erőlteti a próbálkozást. Miután ismét hoppon marad, újra napokig meg sem szólal. :-(

Sajnálatosan, nővérem harmincas lány is ilyen cipőben jár. Tanult, tanult, több diploma, mester diploma. Állandóan a diák és munkahelyi haverok. Multi cégnél főnök, jól keres, ő is utazgat. Napokban derült ki, beteg, megműtik, talán gyerek sem lehet többé. Úgy elkeseredett, hogy anyukája odaköltözött hozzá, hogy vigyázzon rá. Szegény, most ostorozza magát, miért nem szült még gyereket, miért így élt. :-(

50 évesek vagyunk. Négy csemeténk és egy hat hónapos unokánk van. Pár éve értük el nejemmel azt az életszínvonalat, életvitelt, amit nagyjából elképzeltünk. Végre a magunk ura vagyunk. Nem utazgattunk (még nászúton sem voltunk, én még tengert sem láttam) nem voltunk multicégnél vezetőbeosztásban, nem értjük a modern, trendi életmódot. De egyáltalán nem bánjuk az életünket, ha visszatekintünk! Szeleburdi családként élünk és nincs időnk depressziósnak lenni. Fiatal kollégáim, diákjaim, kérdezik, mi a trükk. Nincs itt semmi trükk, csupán nem dőltünk be a kapitalista, pénzhajhász multicégek világának, akik modern rabszolgatartásba hajszolják a fiatalokat.

18-as! Én azt javaslom, ne lubickolj a szingli életmódban, hanem igenis vágj bele a párkeresésbe, családalapításba. Nem fogod megbánni! (a sült galamb nem fog a tányérodra repülni, ahogy a szőke herceg sem az ágyadba)