Beleszerettem, nem tudok ebből kimászni?

Találkoztam jópárszor egy sráccal, eléggé sikerült összemelegednünk. Nagyon figyelmes, kedves volt velem azonban nem éreztem, hogy igazán akarna és próbálkozna. A kémia extrém volt köztünk, ebbe kicsit tönkre is mentem. Mindig felbukkant valahogy az életemben, mondtam neki, hogy én kapcsolatot keresek jelenleg, és nem játékot. Soha nem voltam még senkivel, csak vele, de nem feküdtünk le egyszer sem. Egyre többször adott "aranyos" jeleket, mintha komolyabban érdeklődne irántam. Én ezekre elég hülyén reagáltam, mert nem tudtam teljesen megbízni benne, mert tudom, hogy jópár lánynak írogat(rákérdeztem, nem is tagadta), piszok jól néz ki(számomra nem, de a legtöbb lánynak igen) és nagyon jómódú. Lehet, hogy nem hisztek nekem, de tényleg nem ezek miatt kedvelem, hanem valahogy Ő fogott meg, amilyen belül ő igazán, sohasem érdekelt a külsőség, sőt benne ez kicsit még taszít is. Ez ment pár hónapig. Külföldi, így a vírus miatt hazautazott, nem beszéltünk annyira sokat(nem is bántam). Kezdtem elfelejteni, aztán megint előbukkant. Letiltottam mindenhonnan, mert annyira zaklattak az érzéseim, hogy nem tudtam a tanulásra koncentrálni. De 3 hét elteltével, ma sem jobb a helyzet. Csak arra gondolok, hogy mennyire vágyom rá, az érintésére, az illatára, arra, hogy közelebb húzzon amikor megölel, hallani ahogy lélegzik. Próbáltam tanulásba menekülni, sportolni, de egyik sem vált be igazán. Azon kapom magam, hogy végigveszem én hol rontottam el, és lehet én vagyok az oka hogy nem vagyunk együtt, de tudom hogy nem így van. Mégis újra és újra ezt csinálom. Azt is mondták már, hogy majd jön más és elfelejted, de tudom magamról, hogy elég válogatós vagyok, igazából eddig ő volt az egyetlen akit tényleg el tudnék képzelni magam mellett, akiért megőrülök.

Szenvedek már jó ideje, és a vizsgaidőszak sem éppen javít ezen. Segítsetek!!

23 szűz L ; 29 F