Miért érzem azt hogy a prostik feszélyezve vannak mellettem?

Miquel: Nem a kapcsolat hossza a lényeg, még csak nem is a hullámvölgyek, hanem a miértek.

A holtomiglan-holtodiglan túl van értékelve. Nagyon ritka az, akik egy életet leélnek együtt boldogan. Minden ember változik és akik egykor passzolnak is lehet, hogy 10 év után más utakon járnának. És ezzel még nem is lenne baj. A baj azzal van, hogy ezt a tényt a legtöbb ember önismeret hiányában képtelen kezelni. Jó esetben az egyik képes rá

Ha jól nézel ki, ha a látványodra nedvesednek a nők, akkor van értelme annak, hogy személyiségfejlesztés által megtartani is képes legyél normális nőt, ne csak alkalminak, hiszen bármennyire jó pasi is vagy, ez önmagában kevés egy jó kapcsolathoz. De a személyiség az, amit életed végéig lehet fejleszteni.

Viszont ha nem jössz be a nőknek, akkor az általad nagyra értékelt mélypszichológia arra lesz jó, hogy megkeseredett nők benned lássák meg a szamarat, amiért nem jutott nekik ló.

Vannak férfiak, akik szintén megalkusznak és kialakulhat egy kielégítő szimbiózis, de én ezt semmiképp sem nevezném optimális kapcsolatnak egyik részről sem.

"Nagyon ritka az, akik egy életet leélnek együtt boldogan. Minden ember változik és akik egykor passzolnak is lehet, hogy 10 év után más utakon járnának."

Ez az én szövegem, kedves 12-es. És teljesen természetes, hogy így van. Naponta új és új ingerek, benyomások érnek minket, s formálják a tudatunkat. Felnőtt, dolgozó emberek esetében a pár két tagjára merőben más formáló erők hatnak, így a változásuk iránya is eltérő. Ha pedig más és más irányba változnak, annak óhatatlanul is eltávolodás az eredménye. Ezért kell a kapcsolatot ápolni, és odafigyelni rá. Esténként nem a telefont buzerálni, ne a hülye sorozatokon bambulni, hanem egymással foglalkozni. Meghallgatni, megbeszélni a napi történéseket, eseményeket.

Ami a külsőségeket illeti, vitatkoznom kell veled. Velem a külcsínt illetően nem bánt szűkmarkúan a sors, és egy időben ki is használtam ezt, "keresem az igazit" felkiáltással. Közel 50 felejthető kapcsolat, valamint a zenész mivoltomnak köszönhető számtalan egyéjszakás kaland sohasem ösztökélt arra, hogy megtanuljam megtartani a nőt. Az erre való igény csak akkor merült fel, amikor családalapításra adtam a fejemet. Csoda-e hogy rosszul csináltam? Hajtottam, mint a barom, előteremtettem mindent, csak éppen a feleségem nem tudta magát nőnek érezni mellettem. Azt mondják, az okos ember más kárán tanul. Párkapcsolati dolgokat azonban nem lehet más kárán megtanulni, nekünk magunknak kell megjárni az utat. Még a saját csemetéimnek sem tudtam teljes értékű tanácsot adni, amikor elérték azt a kort. A második házasságomban már tudtam, mire kell vigyázni, és sok éve imádjuk egymást töretlenül. Hogy egy szó erejéig visszatérjek; a kevésbé szerencsés génekkel megáldott férfitársaim korábban megtanulták a nő megtartásának mikéntjét.

Igen, mert ellentétes irányban indult el a fejlődésetek. Te a külsődnek köszönhetően népszerű voltál a nők körében, extraként egy olyan foglalkozást is űztél, ami tovább növelte a népszerűségedet. Nekik pedig nem volt más választásuk, ha évek! alatt találtak egy nőt, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodni.

Megfeledkezel róla, hogy te duplán jól jártál, mert bár az első házasságodnak annyi, de a másodikra sikerült megtanulnod a megtartást.

Viszont ott van a múltadban 50 tapasztalat meg több száz alkalmi. Ez az, amit soha nem fognak tudni pótolni azok a férfitársaid, akik a megtartásban voltak jók.

Mert a férfi élvezni szeretné az életet, megállapodni csak azután, hogy kiélvezte azt. De akinél ez a korszak kimarad, marad a lelkében egy űr, amit nem tud betölteni a világ legjobb, legtökéletesebb nője sem. És általában ezek a férfiak nem az ilyen nők mellett fognak kikötni.