Miért nekem van bűntudatom? Hogyan lépjek át ezen?

Szeretném röviden leirni, bár ahoz hogy érthető legyen picit alaposabb kell legyek.

26 éves nő vagyok.

18 voltam amikor megismertem valakit. Kialakultak az érzelmek, fülig szerelmes voltam.

Az elején megbeszéltük hogy nekem fontos az hogy érezzem a törődést, a szeretetet, neki fontos a szex. Illetve a legfontosabb a szex.

Heti 5x-6x volt szex. Nekem nem volt akkora igényem rá de miatta mindig ellazultam és próbáltam maximálisan odatenni magam.

Eltelt egy év, ő elhagyott a törődésbol, de gondoltam h a munka, fáradtság, stressz.

Jött az esküvő, utána gyerek ( ő akarta inkább).

Ahogy telt az idő egyre furabb volt, hideg, rosszkedvű mindig.

Ez így ment 1 évig.

Egy decemberi napon kibokte hogy megcsalt. 21 nővel, ex, ku*va, akivel érte.

Akkor negszakadt minden bennem. Abban a percben válni akartam viszont Sok minden visszatartott.

Kozos bankkolcson, a gyerek, anyukámnak problémái vannak az idegeivel és abban az időszakban nagyon rosszul volt (ha megtudta volna, már nem lenne mellettem), nameg nagyon féltem.

Ezt kb 1 évig húztam, próbáltam helyrehozni, vagyis inkább vegigszenvedni.

Közben lejárt a gyerekneveles, így visszamentem dolgozni.

Új munkahely, új emberek.

Az egyik kollégám, jobban mondva kis főnököm nagyon megfogott már az első nap.

Nem történt közöttünk semmi, nem éreztettem senkivel ezt.

Közben a férjem kezdett bedurvulni. Féltékenykedett, kamerákat szerelt a lakásba, minden percemrol be kellett számoljak.

Fel év után (amióta visszamentem dolgozni) volt egy céges rendezvényünk.

Ittam pár poharkaval, és eléggé intim szituációba kerültem azzal a férfival aki nekem tetszik.

Eliteltek vagy nem, akkor úgy éreztem hogy kell, muszáj.

A férfi viszonozta az érzéseim. Elmeseltem neki a történetem és hogy válni szeretnék de nagyon félek.

Támogatott, mellettem allt.

Januárban elmondtam a férjemnek hogy válni akarok. Megmondtam hogy mennyire fáj az amit tett velem (nem csak a megcsalas, játék gépek, rengeteg tartozást csinált emiatt).

Most éppen zajlik a válás.

Az a bizonyos pasi már 4 hónapja kitart mellettem és vár rám. Nyilván nem tud erről senki, mégis annyi szeretetet kapok tőle, hogy a férjemtol 7 év alatt nem kaptam annyit.

Igazán boldog vagyok, viszont próbálom az eszem is használni.

Tudom hogy ez a férfi meg/-megfog becsülni, tudom hogy boldog életem lenne mellette nekem is és a kislányomnak is.

A problémám az hogy most a férjem sír nekem folyamatosan hogy nem tud élni nélkülem, nincs értelme az életének. Sajnálom csorit, mert a szülei lesza*jak, de sajnalatbol nem leszek senkivel. Ez a kicsinek sem lenne jó.

Én vagyok szerintetek mindenert a hibás? Tudom hogy hibáztam amikor osszejottem ezzel a férfivel, viszont nem tudom bánni mert nőnek és fontosnak érzem magam mellette.