Folyton úgy érzem, hogy csak akkor lennék boldog, ha lenne kedvesem. De erre nem sok esélyt látok. Mit tegyek, hogy egyedül is teljes embernek érezzem magam?

Pont ugyanígy vagyok én is. Még soha nem volt párom, és nagyon irígylem azokat, akiknek van. És nem értem, hogy miért izgulnak azok, akiknek már több tartós kapcsolata volt, hiszen nekik összejött, valószínűleg ezután is össze fog jönni... Nekem még az is megtörtént, hogy megtaláltam a tökéletes lányt (számomra tökéletes), de kikosarazott, ez szinte mániákus depresszióval sújtott. Azóta sem tudom kiheverni, jó fél éve... Persze, lehet azt mondani, hogy mindenkinek van párja, meg majd mással, de én tényleg nagyon szeretem azt a lányt, ez még rosszabbá teszi az egészet. Viszont próbálom magam elfoglalni, sokat beszélgetek a barátaimmal, próbálok nekik segíteni a tanulásban, próbálok minél jobban tanulni (szerencsére ez jól megy), ezzel el tudom magam foglalni... A szórakozással az a gond, hogy egyedül semmit nem szeretek csinálni, és rossz elmenni egy buliba úgy, hogy egyedül vagyok, és mindenkinek van párja... De sokat vagyok a barátaimmal, keresnek ők is, én is őket, és kezdem magam egész embernek tartani... Idegenek is kérnek segítséget...

Szabadidőmben sok House-t nézek, meg Tom Hanks-filmeket, stb., ezekben megnyugvást találok... (((((Néha kicsit House-osan azt szoktam mondani, hogy első az egyedfenntartás, második a fajfenntartás... Tehát, ha nincs párom, akkor el kell látnom az egyéni dolgaimat, élni..., és máris közelebb vagyok ahhoz, hogy teljes életet éljek... Sajnos a világon nincsenek csodák, az ÉLET NEM MESE! De olyankor, mikor ilyeneket mondok, eléggé ki vagyok borulva...))))) Pedig többen állítják, hogy jó ember vagyok stb... De elhatároztam, azért nem leszek emberileg rosszab, hogy társat találjak... HA így nem kellek, akkor máshogy se kelljek...

Bocs, ez eléggé hosszú lett...

Szerintem alacsony az önbecsülésetek, vagy egyszerűen szürke az életetek, és ezt nem bántásból mondom. A párkapcsolat sem fenékig tejfel, és olykor több szenvedéssel jár, mint az egyedüllét, mert arra kevés az esély, hogy valaki az első szerelmével legyen boldog. az út pedig rögös, és sokat kell sírni, mire meglesz az a valaki.

Próbáljatok meg sikereket elérni, amivel bizonyíthattok magatoknak pl. munka vagy tanulás, tessék egyetemre menni, szorgalmasnak lenni, bulizni menni, vagy hobbyt találni, biciklizni, sportolni, vagy írjatok blogot! Azon keresztül is szert lehet tenni emberekre, és talán segít egy képet kapni magatokról. Én speciel tök jól érzem magam egyedül, és nekem a férfiak inkább keresztezik a terveimet, mert nekik sokszor nincs, én viszont tele vagyok velük, csak nem egy irányba toljuk a szekeret. Az viszont tény, hogy van egy kisfiam, és ezért sosem vagyok igazán egyedül, de nyilván nem ő adja fel a csekkeket helyettem stb.

Vagy, menjetek el fodrászhoz, új ruhák, kozmetikus, amitől jobban érzitek magatokat a bőrötökben. Nem a partnertől kell várni, hogy embert csináljon belőletek, mert akkor a kapcsolatban sem lesztek egyéniségek, ami további csalódásokhoz vezet majd