Hogyan nézzek az emberek szemébe azután, ami történt?

Jártam egy fiúval, de kidobtam, mert hiába éreztem iránta valamit, megrémisztett, mert túl rámenős volt. Két hónapig voltunk együtt. Két hónapig füzögetett, hogy találkozzunk. Meg volt a randi, felhívott a koleszszobájába, tudtam, hogy mit akar, de nem volt erőm nemet mondani. 19 éves vagyok, és csókon kívül még soha senkivel nem volt senki, és már annyira vágytam rá, hogy arra szavakat sem találok. Annyira kedves volt, ott fönt is beszélgettünk, meg minden, aztán elragadott minket a hév. Egymás után kerültek le rólam a ruhák, és azt vettem észre, hogy lent ügyködik. De én nem tudtam lazítani, így abbahagytuk. Bocsánatot kért, hogy így viselkedett, mondta, hogy öltözzek fel, aztán nézzünk meg valami filmet. De mondtam neki, hogy én már nem bírom, egyszerűen vágyok rá mióta először találkoztunk. Így aztán tv-ztünk, de kis idő múlva folytattuk a dolgokat. Egyszerűen szavak sincsenek rá, amit éreztem. Mennyei volt. Utána én elégítettem ki őt. (Tudta, hogy lefeküdni nem fogok vele, mert arra egyszerűen képtelen lennék, így nem is erőltett semmit, sőt azt sem akarta, hogy én eljuttassam a csúcsra, de én erősködtem.) Aztán még feküdtünk egyet egymás mellett, meg beszélgettünk, hülyültünk, filmet néztünk, aztán kikísért a buszállomásra. Azóta viszont a szüleim szemébe sem tudok nézni. Ezt tettem. Nem szerelemből, de együtt voltam egy fiúval, aki azóta sem hívott, pedig megígérte. Nem tudom, mit csináljak. Ha hívna, újra találkoznék vele, mert minden olyan csodálatos volt tegnap. Idilli és tökéletes. Csak most nem tudok mit kezdeni az érzéssel, hogy talán csak arra kellettem neki. Valami ötlet? Mit csináljak? Hogyan éljek ezzel a tudattal, hogy valakinek a r*banca lettem?