Miért van az hogy van duci csajok is észre se vesznek, lenéznek mert van rajtam túlsúly? Pedig nem sok.

Kezdünk egyet érteni :-) Azt amit idéztél arra mondtam, hogy te még nem találkoztál olyannak igazán. Ezért irigyeltelek meg egy kicsit.

Tudod érdekes dolog az önértékelés. Életemben nem kaptam olyan szépet, mint az egyik sráctól nemrég. Már nem tudom, hogyan fogalmazott pontosan, de a belső értékeimet méltatta. Nekem saját magamról sosem lesznek ilyen gondolataim, mert szerintem legtöbbször hiába akarok segíteni a másiknak, vagy egyszerűen kedves lenni, okoska törp jut eszembe magamról. De emellett, persze én is vágyom a szeretetre, sajnos néha túlságosan is, de ez van.

22/L

Ismétlem, az én párom gyönyörű, szexi, két diplomás, sikeres, kedves, megértő nő, aki imádja az életet, nincsenek kisebbségi komplexusai és nem qrvás. Ahogy itt leírták fentebb, hogy a szép nők csak buták lehetnek, kezdem azt hinni, hogy csak álmodok, amikor vele vagyok, mert ilyen nő márpedig nincs is :) Legalábbis szerintetek.

Én is diplomás vagyok, sportos, szálkás, Robert Downey Jr-hoz szoktak hasonlítani, csak még nem vagyok olyan vén. Nincsenek komplexusaim, elégedett vagyok az életemmel, tudom magamról, hogy nem vagyok buta, mások is tudják rólam, több nyelven beszélek folyékonyan, nem ítélek el senkit azért, mert kövér, csúnya, alacsony.

Azt viszont látom, hogy sajnos sok kövér ember az önsajnálatba, bizonyítási kényszerbe és világutálatba menekül a problémái elől. Ez engem nem zavar, csak sajnálom őket, mert ugyanúgy élhetnének teljes életet is, csak akarni kellene. És a legdurvább, amikor megállapítják, hogy aki szép, kellemes megjelenésű, az buta és érzelmileg sivár lehet kizárólag.

Nem a normális testalkatúak rekesztik ki a túlsúlyosakat, hanem a túlsúlyosak a normálisakat.

26/F

nekem meg az az érzésem, hogy szövegértési problémákkal küzdesz! Nem azt mondtam, hogy nincs okos, szép, gyönyörű nő a Földön, mert van, nem is egy, nem is kevés, és gratulálok, hogy ilyen párod van!

De ettől függetlenül vannak buta ám de szép lányok, és fordítva, vannak okos ám de duci, kövér, vagy éppen vékony, de csúnya lányok, és ilyen lányokból is akad buta. Arányait tekintve nagyjából ugyanannyi.

Lehet, hogy mi az önsajnálatba tespedünk, nem tudom. Én még nem vettem észre, hogy attól, hogy kövér vagyok, és esetleg okoska törp, még ne lehetnék boldog, mert ettől függetlenül, annak érzem magam, persze tudnék mit változtatni magamon, amennyire tudok próbálok is tenni ellene, de ez vagyok én, és nem más, nem akarok más lenni, és szerintem ez már a boldogság kezdetét jelenti.

Amúgy még tennék egy megjegyzést, lányokra vonatkozólag:

ha valaki csúnya, akkor az igaz, hogy sok mindent nem tehet ellene, bár lányok esetében a jó haj, smink egy csúnya lányból "percek" alatt egy átlagos csajt tud csinálni. De könyörgöm, az ember a testalkatával nagyon sok mindent tud kezdeni. A dagadtak kb 95%-a le tudna fogyni(fiatal korban), a többi 5% hormongondok esetleg mozgásszervi panaszok miatt nem képes(és a mozgászervi panaszok mögött nem azt értem, hogy valaki tönkrevágta az izületeit 14 évesen a 100kg-jával, hanem mint pl mamám, aki csipőficammal született, és akkoriban nem volt rá megfelelő kezelés). De természetesen mindenki azt hiszi, hogy abban az 5%-ban van benne, aki nem tehet róla. Könnyebb arra fogni, meg másokra hárítani, hogy a "szülők tömik étellel, meg nem állnak mellette".

A fiúknak már nehezebb dolga van.

Én mindig is arról álmodtam, hogy helyes leszek. Nem nézek ki rosszul-mások és magam is általában 7 vagy 7,5 pontot adnak az arcomra. Valószínűleg az arcom már nem fog sokat változni, de annyit tehettem magamért, hogy a 182cm és 70 kilós vézna állapotról 1,5 év kemény munkájával 182cm és 87 kiló lettem, 12% testzsírral, amire általában már felfigyelnek a lányok, akár ruhában vagyok, akár nem, és így olyan csajok is megnéznek, és olyanoknak is tetszek, akiket csak az arcommal nem varázsoltam volna el, és a legtöbb azt hiszi, hogy versenyszintű atléta vagyok, pedig csak hobbiból kondizok, és K1-ezem. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy én nagyon ügyes vagyok, vagy ilyesmi, hanem azt, hogy indulhatsz hátránnyal, de kemény munkával el tudsz érni eredményeket.

Igazság szerint egyet értek veled kedves utolsó válaszoló.

Egyetlen egyet szeretnék kiemelni, igen, általában mi tehetünk a legtöbbet azért, hogy ne így nézzünk ki, ahogy. Valahogy meghíztunk, valóban, én középsuli alatt, előtte egy viszonylag normális kinézetű akkor még gyerek voltam, de azóta egy centit sem nőttem, hogy bekerültem hatosztályos gimnáziumba, vagy ha igen, akkor az nagyon elbújt. De leadni sokkal nehezebb, mint felszedni, nem is azért, mert sport meg hasonlók, de pl ahhoz hogy egy 120 kg-s 170 cm-es emberke nekiállhasson sportolni, előbb olyan súlyba kell kerülnie, ami nem teszi még jobban tönkre az izületeit, és akkor jön a kedvenc diétám, semmi kenyér, semmi csoki, ilyesmi, csak zöldség, gyümölcs, amit nehéz megtartani, a szendvicses időszakokban, mint suli alatt. Vagy munkahely. Persze el lehet készíteni előre egy kis doboz salátát, de annak külön cipelési mód, ilyesmi.

Ha sikerül is lefogyni, az ember sokkal jobban érzi magát, de a szemét zsírsejtek, meg a saját szervezetünk még másfél két évig küzd, hogy visszaszedjük, amit nagy nehezen leadtunk. Szóval nem lehet visszatérni a finom kenyérhez, édességhez, teljes életmódváltás. Az meg lássuk be, legtöbbünk akaraterején túl van.

Igen az nagy igazság, hogy a kövér emberek és a csúnyák tehetnének valamit magukért, de nyilván egyszerűbb gyűlölni a szépeket, elhíresztelni, hogy azok csak felszínesek, bezzeg a csúnyák, azok zseniálisak, érzékenyek...

Megfigyeltem, hogy aki kövér, csúnya, az ha küzd is azért, hogy átlagos szintre feltornázza magát, akkor is izzadságszagúan teszi, nem élvezetből, hanem fogait csikorgatva, magát gyűlölve, nem lazán, kellemesen, eközben pedig a személyisége is torzul, kis gonosz gnóm lesz belőle. Ugyanilyenek azok a csúnyák, akik a tanulásba menekülnek, mert ott nem kell emberekkel találkozni. Egyetemi éveim alatt az ilyen tanulógép csúnya emberek (nem csak a kövérek, hanem volt egy mozgássérült évfolyamtársam is és ő is ilyen lett) sose adtak kölcsön jegyzetet nekem, mert a kis lelkük önzővé torzult, a szép lányok, akik ugyanolyan jól tanultak, meg önzetlenül ideadták a jegyzetüket. Mert nem akartak visszavágni a világnak semmiért.

Egy szép ember meg a saját öröméért, tét nélkül sportol, mozog, tanul, dolgozik, könnyed, nyitott, pozitív, az nekem sokkal vonzóbb.

Megint ellent kell mondanom Neked!

Nálunk én voltam a jegyzetbolt, minden jegyzetem be lett scannelve, és közkézre adva, mindenki tanulhatott belőle, aki akart. Fel lett téve egy közös oldalra minden. Nem csak az órai jegyzetek, a kidolgozott tételek is. Nem csak a sima vizsgák, a záróvizsgáé ugyanúgy. Életem 99%-a azzal telik, hogy másoknak segítek, ahelyett, hogy saját magammal foglalkoznék, hogy azzal foglalkoznék, hogy ha többet tanulnék értelmes időben, akkor nem kéne a kollégium közösségi termében tanulnom egész éjjel....

Általában a napom eltelik anélkül, hogy tanulni tudnék, mert vagy hivatalból korrepetálok, vagy mert szaktársak, csoporttársak megkérnek. Vagy egyszerűen leülünk beszélgetni.

Nem csak mi általánosítunk, ahogy te mondod, hanem Te is!

14:54

az, hogy felszedni sokkal könnyebb, mint leadni, egyszerűen nem igaz, én gyerekként, kamaszként csontsovány voltam, sehogy sem tudtam hízni, aki meg kövér volt, az egyszerűen diétázott és sportolt

ismeretségi körömben volt csúnyán elhízott srác, aki elkezdett edzeni és másfél év alatt annyira lefogyott és megizmosodott, hogy felvették katonatiszti fősulira, ahol azért van fizikai felvételi követelmény

a saláta-gyümölcs-zöldség diéta nekem kifejezetten könnyebben tartható, mint a hús-krumpli-csoki diéta, elkészíteni is könnyebb számomra

persze nekem nincs szükségem diétára, bármit megehetek, mégis a saláta-zöldség-gyümölcs menüt favorizálom, mert sokkal gyorsabban el tudom készíteni, hiába, lusta vagyok :)

"De leadni sokkal nehezebb, mint felszedni, nem is azért, mert sport meg hasonlók, de pl ahhoz hogy egy 120 kg-s 170 cm-es emberke nekiállhasson sportolni, előbb olyan súlyba kell kerülnie, ami nem teszi még jobban tönkre az izületeit, és akkor jön a kedvenc diétám, semmi kenyér, semmi csoki, ilyesmi, csak zöldség, gyümölcs, amit nehéz megtartani, a szendvicses időszakokban, mint suli alatt. Vagy munkahely. Persze el lehet készíteni előre egy kis doboz salátát, de annak külön cipelési mód, ilyesmi.

Ha sikerül is lefogyni, az ember sokkal jobban érzi magát, de a szemét zsírsejtek, meg a saját szervezetünk még másfél két évig küzd, hogy visszaszedjük, amit nagy nehezen leadtunk. Szóval nem lehet visszatérni a finom kenyérhez, édességhez, teljes életmódváltás. Az meg lássuk be, legtöbbünk akaraterején túl van."

Az én véleményem szerint lefogyni és hízni is kb ugyanolyan nehézségű. Persze zsírt hízni nagyon könnyű, de ha minőségi izomtömeget akarsz, legalább ugyan olyan szenvedés 15 kilót felszedni, mint 15 kiló zsírt leadni. Én álltam mind 2 oldalon, 15 évesen a 175 centi és 75 kiló voltam úgy, hogy alig volt rajtam izom, fogyás után pedig lettem 63kg-s.:)

Amúgy te is a kifogásokkal jössz, mint a legtöbben, akik gyengék. "Jajj Nehéz betartani, nehéz hurcolászni" stbstb. Figyelj, én középiskolában napi 800g csirkemellet és 400g rizst ettem meg, és mindezt 5 étkezés alatt, úgy, hogy 2 vagy 3 adag kaját a suliba vittem magammal. Mindenki röhögött, de engem nem érdekelt, és az sem, hogy kb 30 napból 29-en csak ezt eszem, mert vannak céljaim és megdolgozok értük, mégha csomószor majdnem okádok is tőle.

Az akaraterő pedig nem egy velünk született képesség. Az akaraterőt mi generáljuk az elménkkel a céljainkra összpontosítva. Így az akaraterőt nagyon nehéz megszerezni, viszont annál könnyebb elveszteni, amint homályosodnak előttünk a célok.:) Így fontos, hogy mindig cél legyen, és olyan cél, ami megvalósítható és amely célegyenes könnyen látható.