Fiúk! Milyen lenne számotokra a tökéletes barátnő?

Én nő vagyok, de ha nem bánod megosztom, hogy szerintem mit várnak el tőlünk a férfiak.

Legyünk mindig szépek és szexik, hogy büszkék lehessenek ránk, de ne öltözzünk túl kirívóan, hogy más pasik ne bámuljanak meg.

Legyünk az anyukájuk: mossunk, főzzünk, takarítsunk.

Legyünk a naptárjuk, mindig tudjuk, mi mikor hol lesz, mit hova tettek.

Legyünk a barátjuk, akivel lehet nevetni,playstation-ozni, motorozni, akivel ellehet menni bulizni is. Vagy ha a férfi azt akarja otthon marad és vár, hogy mikor ér haza.

Legyünk a barátnőjük, akivel komolyan lehet beszélgetni, aki vigaszt nyújt ha baj van.

Legyünk a szerelmük, akivel szeretkezni lehet, és egyszerre a szeretőjük, aki kielégíti a perverz vágyaikat is, aki kezdeményez a szexben.

Legyünk ott mindig ha kell, de közben hagyjunk szabadságot nekik.

Ennyi jutott hirtelen eszembe. De biztos van még jópár dolog...

19:11-es vagyok.

17 éves vagyok. Eddig nem nagyon találkoztam azzal lánnyal, aki olyan lenne mint amilyet leírtam. Igaz még fiatal vagyok. Ha te is ilyen vagy akkor örülök. Legalább tudom, hogy mégis van ilyen lány :D

Amúgy meg, egy kicsit mindig engedni kell az elvárásokból :)

Az előző válaszoló vagyok.

A 15:54-es válasz írójához lenne egy kérdésem.

Nem tudom, hogy milyen érzéssel írtad a választ, de kicsi szarkazmust érzek benne.

"Legyünk az anyukájuk"

Sosem vártam el egy lánytól sem, hogy olyan legyen mint az anyukám, mert tudom, hogy olyan sose lesz. Az viszont szerintem elvárható egy normális kapcsolatban (vagy házasságban), hogy a nő mos, főz, takarít stb. Egy anya ennél többet csinál.

Ugyanakkor szerintem ezeket a dolgokat, hogy "legyünk a barátjuk, tudjuk mikor mi van" ti is elvárjátok. Vagy nem?

Nem akartam kötekedni, csak elmondtam a véleményemet. Bocs, ha megsértem vele valakinek az elveit :D

A válasz írója 78%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: 07-02 21:19

Jól érzed, volt egy kis szarkazmus is az írásomban.:)

Lehet rossz tapasztalat, de azt érzem, hogy míg mi nők folytonos elvárásoknak kell, hogy megfeleljünk, az igyekezet ellenére, a legtöbb férfi-tisztelet a kivételnek-valamivel sosem elégedett.

De ha mi elvárásokat támasztunk, akkor az már egyszerre kritizáció, arra hivatkozva, hogy nem hagyunk szabadságot nekik a legtöbb feladatot nekünk kell megcsinálni.

Félre ne érts,én magam is ebben nőttem fel, és szerintem is kell, hogy egy nő tudjon főzni,stb. Nem élek együtt a párommal, de nála is sokszor megcsinálom ezt, hogy neki ne kelljen.

Viszont míg szabadságot követeltek, egy házasságban egy nőnek semmi szabadsága nincs. Reggel gyerekekkel foglalkozik, elviszi óvodába-iskolába, elmegy dolgozni, jó esetben fél ötkor hazaér, elrendezi a gyerekeket, megfőz, ami nem 5 perces munka, leülnek enni, megeteti a gyerekeket, ha lefeküdtek kitakarít, talán elindít egykét mosást, hogy legyen a férjnek vasalt ing, akár éjjelbe nyúlóan vasal. Nem írtam még a szülőértekezleteket, a bevásárálásokat, és még kitudja hány dolgot, amit nekünk nőknek kell elvégezni. Mert ez a természetes. Már szinte a kapkodásra berendezkedve, mindent fele annyi idő alatt végzünk el. Aztán ha nincs szex, vagy kedv ahhoz, hogy együtt csináljunk valamit, meg jön a szemrehányás. Ezt látom a környezetemben...és ahogy írtam nem élek együtt a párommal, de már most azt érzem, hogy számtalan elvárásnak kell megfelelnem, holott én felé ennek töredékét támasztom.

Manapság nem az van, hogy a gyerekkel otthon marad az anyuka, és mindenre van ideje, hanem x órás műszak után vár még egy otthoni műszak, míg a fáradtságtól elnem alszik. Pedig egy férj is elindíthatná a mosógépet, elmehetne bevásárolni, vagy elmosogathatna, míg a feleség főz gyereket nevel. Ez a szarkazmusom oka.:) De biztos vannak kivételek, csak nehéz rájukakadni :)

,,folytonos elvárásoknak kell, hogy megfeleljünk, az igyekezet ellenére, a legtöbb férfi-tisztelet a kivételnek-valamivel sosem elégedett."

azért ez fordítva is igaz. a nőknek is vannak elvárásai.

Tudom hogy mit kell csinálnia egy feleségnek, nekem két testvérem van és anyám a munka után ment haza és csinálta az úgymond "megszokott" dolgokat. főzés-takarítás-mosás stb. ugyanakkor a férj is beszokott segíteni, legalábbis itthon mindig is így volt. Apa is tett be mosást, ő is csinált kaját vagy vigyázott a gyerekekre. Szerintem ez természetes dolog. Elkell osztani a terheket, de van hogy én -mint a legnagyobb gyerek- is besegítek itthon, ha már nem bírják az ősök :)

lényeg, hogy mindkét félnek vannak elvárásai, és próbáljuk teljesíteni kisebb-nagyobb sikerrel. és mindenki próbálja megtalálni azt a "kivételt" akit keres. :D

Akkor rossz helyen élek úgy néz ki :)

A környezetembe inkább erre látok példát, amiket az előbb írtam. Itt a nők teszik a dolgukat, a férfiak hazaérnek, és vagy alszanak, vagy számítógépeznek, tv-znek, vagy elmennek a barátokkal(beszélgetni, sörözni, játszani, vagy motorozni, vagy egyéb), de segíteni már fáradtak. De a nők nem lehetnek fáradtak, mert akkor nincs vacsora, tiszta ruha...

Szokott lenni egy műsör a tv-ben, ami arról szól, hogy a pasik nem ismerik el a nők munkáját, így pár napra egyedül maradnak, a gyerekekkel, háztartással, az összes egyéb feladattal. Az elején még mindegyik azt mondja, hogy a nőknek de könnyű, aztán meg majdnem sírnak, hogy jöjjenek vissza, mert nem bírják egyedül...

Az a gond, amíg nem nekik kell megcsinálni azt a rengeteg feladatot a legtöbben nem is látják, hogy mennyi mindent kell elvégezni-e egy nőnek. Aztán sokszor meg a hála helyett a szemrehányás van csak, ha például az ebéd a nagy sietségben nem úgy sikerül...

Vannak elvárások a férfiak felé is persze, de közel nem annyi szerintem, mint ami felénk. Lehet megcáfolni :)

szerintem azért egy nőnek több elvárása van, főleg a pasi "választás" terén.

amúgy meg én elismerem a nők munkáját. tudom, hogy nem könnyű ennyi mindent csinálni, de a férfi sem játszani megy be a munkahelyére. Nálunk amióta az eszemet tudom, mindig az volt, hogy apa dolgoztott, anya itthon volt. Csak az utóbbi két-három évben jutottunk oda, hogy már anyának is dolgoznia kell.