Miért nem képes egy nő béketűréssel elviselni az elutasítást?

most akkor cseréld fel a neveket, és válaszolj te is.

miért nem érti meg egy pasi ha azt mondom, nem?:D

nalátod...

egyébként nem tudom, én alapvetően nem is nyomulok, ha mégis összeakadok valakivel akivel jó lenne és kiderül hogy ő mégse, akkor már csak a büszkesgem miatt sem kezdek el pattogni, hanem emelt fővel vigyorogva távozom... legalább már azt ne tudja hogy mennyire összetört:D

mint határozatlan névelő, ergo kivetítetted.

azt hogy éppen a juliska akit te tegnap elutasítottál mért nem bírja, tőle kérdezd én nem tudhatom. de én is jól viselem az elutasítást - legalábbis látszólag, és most ez számít.

A legtöbb ember nehezen viseli az elutasítást.

Amikor azt mondtam egy-egy pasinak, hogy nem tetszik, nem szeretem, soha nem lesz köztünk semmi, maximum haverság, ha neki ez megfelel, de ha többet akar, inkább ne is beszéljünk, mert én nem akarom, azt meg el kell fogadnia, hogy előbb-utóbb lesz valakim, aki nem ő.

Általában mindig az lett a vége, hogy jó, belenyugszik, de azért haverkodjunk, mert azért beszélgetni még szeretne velem.

Aztán mikor összejöttem valakivel, kiborult, szidott, hisztizett, hogy átvertem. Ez nem egy esetben történt meg.

De ugyanúgy el tudom képzelni, hogy sok lány sem viseli jól az elutasítást.

A legtöbb embernek bántja ez a büszkeségét, meg nem ezt várta.

Meg kell tanulni kezelni az ilyen helyzeteket és a hozzá tartozó csalódást. Van akinek már sikerült, van, akinek még nem.

Én elviseltem kétszer is, ez elég is volt, már csak elég egyértelmű tettekkel közeledek egy sráchoz, de vagy nem egyértelmű neki, vagy sz@rik rám nem tudom, de ezt már fújhatom úgy hiszem....

Különben is ha nekem nem tetszett a srác akár ki is volt, mindig nyiltan megmondtam neki, utána meg már elég idegesítő volt a nyomulása, mert a nem az nem legalábbis nálam.