Hogyan élik meg az elutasítást a lányok?

én egyszer voltam olyan hülye, hogy szerelmet vallottam, megfogadtam, hogy többet nem is...

a srác nem volt bunkó meg semmi, továbbra is barát akart maradni meg minden, de én teljesen összetörtem

értéktelennek, haszontalannak éreztem magam, mintha már nem is lenne jogom nőnek hívni magam... nagyon nagyon rossz volt, de évek múltán aztán kigyógyultam belőle

de minden lány másképp éli meg az ilyet, de én azóta is tartom magam ahhoz, hogy nőként nem szabad kezdeményezni, meg szerelmet vallani (elsőként), ha egy pasinak kellesz, az majd tudatja veled (én így gondolom és így is lett, van már barátom, és csodálatos a kapcsolat... és ott ő hívott el először randira, és aztán ö mondta ki először, hogy szeret, másképp nem is tudtam volna)

14:08 (első)

Hát véleményem szerint azért ez nem ilyen egyszerű.. olyan sokszor láttam olyat, hogy valaki azért szenvedett meg kínlódott nagyon, mert azelőtt soha nem érte szinte kudarc az életében, tipikus 'gondtalan' életet élt mindig, így pont hogy minden rendben volt a lelkével, csak gyenge is, tehát egy ilyet már nem tudott feldolgozni.

Van, hogy túl sok kudarc miatt valaki szinte paranoiássá válik, és ezért lesz könnyen sérthető.

Az az igazán erős, aki ilyenek mellett is együtt tud élni a történtekkel, és tovább tud lépni, még ha egykor nagyon szenvedett is miatta.

kérdező: ha tetszett a lány, vagy láttál rá esélyt, akkor oda kellett volna

hülyeség volt csak tapasztalatlanság miatt elfecsérelni ezt a lehetőséget

14:52

reméljük nem kerül rá sor, mert lelkileg teljesen összetörnék lehet hogy azután már kapcsolatba se mernék belemenni :/

az a nagy helyzet, hogy ők ilyenkor mindig úgy csinálnak, mintha világ vége lenne, közben meg se tudnák számolni, hogy ők hány szívet törtek már, és törnének még össze.

és ez nem általában, hanem mindegyikre igaz, sikerült ezt bebizonyítani